Hé pandémia, ne tedd tönkre a párkapcsolatom!

Őszintén azt gondolom, hogy a számomra legmegfelelőbb és legtökéletesebb emberrel, társsal, szerelemmel élem a mindennapjaimat és osztom meg az életemet. Egy irányba tartunk, közösek a céljaink, a terveink, a legtöbb dologban egyetértünk. Persze, mint minden párkapcsolatban, nálunk is vannak kisebb súrlódások, veszekedések, nálunk is előfordul, hogy kiabálunk egymással, de ezekre fél órával később már alig emlékszünk. Ha végiggondolom, mindenki ilyen párkapcsolatra vágyik, amilyen a miénk...

Tavaly márciusban, amikor berobbant az életünkbe a pandémia és itthon rekedtünk, nagyon örültünk a hirtelen felszabadult közös időnek. Mi egyébként is azok közé a párok közé tartozunk, akik szeretnek együtt lenni, együtt időt eltölteni. Azért persze nem esünk át a ló túloldalára, de a legjobb, amikor együtt vagyunk, közösen alkothatunk, hozhatunk létre valamit, így azt éreztük, hogy a közösen eltöltött hetek, hónapok kifejezetten jót tettek a párkapcsolatunknak. Míg az ismerőseink sorra arról számoltak be, hogy egyre nehezebben viselik, hogy nincsen meg az egyéni szabadságuk és már minden idegesíti őket a másikban, mi értetlenül néztünk magunk elé, hogy velünk ez nem fordult elő és el se tudjuk képzelni, hogy valaha ilyet érezzünk. Egészen MOSTANÁIG.

A szigorított intézkedések miatt most már hetek óta mindketten itthon dolgozunk, ami azt jelenti, hogy 0-24-ben együtt vagyunk. Mivel gyakorlatilag sehova nem tudunk menni, az elővigyázatosság miatt kevés emberrel találkozunk, így a szó szoros értelmében tényleg folyamatosan együtt vagyunk. Reggeltől estig.

A programtervünk roppant unalmas és cseppet sem változatos. Munka, bevásárlás, kirándulás, sorozatnézés – a sorrenden természetesen igyekszünk minél többször változtatni, de ettől sajnos izgalmasabb nem lett az életünk. Olyannyira nem lett izgalmas, hogy már úgy próbáljuk azzá tenni, hogy belekötünk egymásba. Az elején persze ez vicces volt és többnyire nevettünk az egészen, de amikor már vérre menően üvöltünk egymással amiatt, hogy TÚL HANGOSAN ESZIK A MÁSIK, MIÉRT MINDIG AZT A TÁNYÉRT VESZI ELŐ VAGY MÁR MEGINT TÚL KÖZEL ÜLT A MÁSIKHOZ, akkor rájöttem, hogy miről is beszéltek a barátaink valójában.

Persze, ez így most nagyon viccesen és túldramatizáltan hangzik, de hidd el, egy otthagyott pohár és egy rosszul vett levegő miatt olyan „fél napig" duzzogós napokat élünk át, amelyből már baromira elegem van. Aminek persze az a következménye, hogy már egyre többször egymásból is rettenetesen elegünk van, úgyhogy kedves pandémia, légyszi, légyszi gyorsan szedelődzködj és húzz már el végre a .....ba.

Nyitókép: Shutterstock