Olvasói levél - Képtelen vagyok feldolgozni, hogy elhagytál

Egy összetört szívet nehéz újjáépíteni, de nem lehetetlen. Az első lépés mindig az, hogy kiengeded a fájdalmadat, így hamarabb és könnyebben tudsz rálépni a gyógyulás útjára – például azzal, hogy kiírod magadból.

Mindig szeretjük, ha olvasóink nem csupán hozzászólásukkal, de saját történeteikkel is hozzájárulnak az oldal színesebbé tételéhez. Persze melengetőbb egy kedves történet részesévé válni, de a fájdalom megélésének megosztása mögötti bizalom rendkívül jól esik a szerkesztőségünknek.

Margó, aki 24 éves, pár hete egy hatalmas csalódáson esett át. Két és fél éves kapcsolatából lépett ki az, akit párjának hitt. A fiú azzal magyarázta a szakítást, hogy elmúlt a szerelem benne, amit pár hónapja már elkezdett érezni, de azon a bizonyos estén realizálódott benne. Nem akarta se a saját, se Margó idejét húzni még hetekig, mivel érezte, hogy már nem úgy néz a lányra, nem úgy reagál az érintésére, mint korábban. Margó úgy fogalmazott, hogy a fiú – akinek a nevét szándékosan nem írta le – végig kedves és megértő volt vele, nem egy másik miatt hagyta el, nem hibáztatta, nem mondott neki csúnya dolgokat sem. Egyszerűen csak azt, amit érzett, hogy már nem szerelmes, és szeretné, ha vége lenne a kapcsolatuknak.

Forrás: Shutterstock

„Amikor aznap este átjöttél, láttam rajtad. Láttam, hogy szakítani fogsz. Végighallgattalak némán, végig téged nézve. Értettem minden szavadat, és közben éreztem, ahogy a szívem egyre kisebb darabokra törik. Átöleltél, velem sírtál, adtál egy utolsó csókot is, majd elmentél. Talán pont ez a gond. Jobb lenne, ha haragudhatnék rád, ha tudnám, hogy megcsaltál, ha tudnám, hogy tőlem egy másik lányhoz mentél, ha hibáztattál volna, ha felhozod a hibáimat. De így csak azért haragudhatok rád, mert már nem szeretsz. Ez milyen önző f*szság már!

Tudom, hogy nem sok idő telt el, de én még mindig abban a pillanatban élek, amikor az ajtó becsukódott mögötted. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy elhagytál, hogy már nem szeretsz. Elkezdtem összepakolni azokat az emlékeket, amik hozzád kötnek, de a dobozt még nem tudtam lezárni. Idő kell hozzá, ahogy ahhoz is, hogy ne a hiányod miatti fájdalommal ébredjek és feküdjek.

Nem akarom, hogy újra együtt legyünk. Megértettem, hogy az érzéseiden nem tudok változtatni, nem én vagyok az oka annak, hogy elmúlt benned a szerelem. Tudod, én veled terveztem mindent, a jövőképemnek annyi, mindent elölről kell kezdenem. De még képtelen vagyok rá, csak a hiányod fájdalmát érzem, semmi mást. Egyelőre csak annyit tudok tenni, hogy sírok, amikor nem lát senki, és bízom abban, hogy egyszer jobb lesz."

 Nyitókép: Shutterstock.com

Ezek is érdekelhetnek