Én márpedig kérem, szeretek maszkot hordani

Orvosi maszkot még két évvel ezelőtt télen viseltem, amikor nagyon megfáztam, fájt a torkom, de nem akartam betegszabadságra menni. Ám, azt sem szerettem volna, ha bármelyik munkatársam elkapja tőlem, így az irodában egy tipikus dokis kék maszkot viseltem. Nos, álmomban sem gondoltam volna akkor, hogy nem sokkal később már rutinszerűen fogom felvenni a maszkot, ha kilépek az utcára.

Ami akkor viccesnek tűnt, ma már a hétköznapjaink részévé vált. Először persze én is lázadoztam, mondván alig lehet benne levegőt kapni, húzta a fülemet vagy épp ellenkezőleg, folyton lejött az arcomról. Mióta már nem csak a tömegközlekedésen és az üzletekben, de az utcán is kötelező viselni, rájöttem, hogy igazából nem is annyira szörnyűséges dolog ez.

A koronavírus jelenségbe nem szándékozom mélyebben belemenni, maradjunk annyiban, elfogadom és betartom a maszk viselését. Alapvetően szabálykövető ember vagyok, és mindenben próbálom megtalálni a számomra érdekeset, szórakoztatót vagy újat. Így lett ez végül a maszkokkal is.

Az első szerzeményem – amivel nem fogok meglepetést okozni – a hagyományos, orvosi maszk volt, amit csak nagy nehezen tudtam beszerezni, ezért felettébb értékesnek bizonyult. Ám, mint tudjuk, ezeket nem lehet a végtelenségig viselni, így pár elhasznált példányt követően beadtam a derekam, és rendeltem textilmaszkokat. Egyből két igazán édes színes csíkosat. Miután megérkeztek, örömmel teli várakozással próbáltam fel, ám az arcomról hamar lefagyott a tükörben nem látható mosolyom, mivel nagy volt rám. A legkisebb felnőtt női mérte! Sebaj, előkaptam a tűt és cérnát és sikeresen orvosoltam ezt a problémát.

Éljenek a színes, mintás maszkok!Forrás: shutterstock

Nem sokkal később, egy átmulatott éjszaka következményeként reggel azt vettem észre, hogy bizony elhagytam valamerre. Szerencsére volt otthon egy másik, amit azonban unokahúgom elirigyelt tőlem – ismét tű és cérna barátaim segítettek a méretre igazításban -, én pedig megkaptam az övét. A szívecskés gyerekmaszk mérete tökéletesnek bizonyult, miután már csak a gyerkőcöknek készítettek közül válogattam. Ma már van három különböző mintájú textilmaszkom – így mindig van, amelyik épp nem a szennyes csapatát erősíti -, továbbá a táskáimban két-három egyszer használatos is tengődik, biztos, ami biztos alapon.

Szeretem őket, mert bár az arcomból csak kis rész látszik ki, de az egyéniségemet, sőt, az aktuális kedvemet is ki tudom velük fejezni.Sőt, a reggeli közértbe kiugrásnál is segítenek, hiszen smink nélkül is remekül elbóklászom a sorok között. Most pedig, hogy ránk zuhant a hideg, kifejezetten élvezem, hogy az arcom nagy része be van burkolva.

Persze értem azokat, akik ellene vannak, hiszen a maszk megfoszt minket az egyik leglátványosabb érzelem kifejező eszközünktől, a mimikánktól, de kötelező. Ez célszerű elfogadni, és kihozni belőle a legjobbat.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock.com

    Ezt olvastad már?