Koronavírus: Az fogja megúszni, aki másokkal is törődik!

Most mindenkit csak egyetlen téma érdekel igazán: a koronavírus. Hiszen ez már nemcsak egy távoli ország problémája, hanem a miénk is. Próbálunk informálódni, megtudni, mekkora a veszély, mit kell tennünk, mi várhat ránk.

Én nem akarok maszkokról, kézmosásról, statisztikákról, gazdasági következményekről írni, ugyanis nem értek ezekhez. Azt hiszem, nagyon sok mindent még nem is tudhatunk biztosan. Viszont van olyan, amit igen. Van olyan, amit biztosan megtehetünk azért, hogy jobb legyen a helyzet.

Rajtunk múlik, mennyire tudunk fegyelmezettek maradni, követni az előírásokat, elővigyázatosak lenni, és mennyire figyelünk oda a többi emberre. Tudom, rossz ez a helyzet, mert minden ember potenciális veszélyforrás lehet. Talán ő is beteg? Talán pont tőle kaphatod el? A kötelező elszigetelődés még inkább eltávolít mindenkitől.

Ebben a bizonytalan helyzetben féltjük magunkat, a szeretteinket, az eddig megszokott életvitelünket. Nem tudjuk, mikor fog minden visszatérni a megszokott kerékvágásba - egyáltalán lehet még minden ugyanolyan? Kicsi szorongó, magányos szigetekké válunk ebben a káoszban. Felfüggesztjük a fizikai érintkezéseket, nincs kézfogás, puszi, ölelés - védjük magunkat, védjük a másikat. Maszkok és kesztyűk mögött, lefertőtlenített kezekkel és sterilizált érzelmekkel próbálunk túlélni. Igyekszünk összeszedettek maradni, nem engedjük, hogy magával ragadjon minket a kétségbeesés.

Csak mi vagyunk, csak mi számítunk, egy lakásnyi ember, akikkel együtt élünk. Értük kell megtenni, amit csak tudunk. Bevásárolni, felkészülni, tartani bennük is a lelket. Körülbástyázni magunkat, hogy minket ne érhessen el a veszély. De sajnos ez nem így működik. Nem tudjuk elfalazni magunkat a világ elől. Nem tudjuk egy kulcs elfordításával kizárni az életünkből az összes rosszat, ami odakint várna ránk. Az életeink kapcsolódnak egymáshoz - még akkor is, ha nem szeretnénk.

Forrás: Shutterstock

Az emberiség azért tudott folyamatosan fejlődni, mert rájött, hogy együtt, egymásért többre vagyunk képesek, mint egyedül. A közösségnek sokkal nagyobb ereje van, mint az egyénnek. Ezt már az ősember is tudta. Mi pedig sokkal okosabbak vagyunk nála - ugye azok vagyunk? Egyenként, külön-külön is tudunk tenni a többiekért! Azzal, hogy felelősen gondolkozunk, hogy felismerjük: ez egy olyan helyzet, amit komolyan kell venni. Betartjuk a szabályokat, sokkal jobban odafigyelünk mindenre, és megmutatjuk, mit jelent embernek lenni.

Mert ebben a helyzetben nemcsak a kézfertőtlenítő a hiánycikk, hanem a szeretet, az empátia, a törődés is! Ezekre van nagyon nagy szüksége mindenkinek. Láthatjuk, hogy milyen gyorsan terjed a vírus, hogy mennyi mindenkivel vagyunk kapcsolatban. Megfékezni is csak így tudjuk, ha megértjük: ez mindannyiunk problémája, együtt kell szembenéznünk ezzel.

Még ha el is vagyunk szeparálva, össze kell tartanunk. Ahelyett, hogy a pánik tüzét táplálod, dühös, elutasító vagy, és szúrós szemekkel méregetsz mindenkit, inkább legyél te az, aki egy kis megnyugvást ad másoknak! Ajánld fel a szomszéd néninek, hogy bevásárolsz neki, vagy kérd el a telefonszámát, és hívd fel, hogy minden rendben van-e vele! Most senki ne érezze magát egyedül, elveszettnek

Ezen is túl fogunk jutni, de nem mindegy, hogy hogyan. Nemcsak az a fontos, hogy a testünk egészségét megőrizzük, hanem az is, hogy a lelkünk is rendben legyen. Hogy tudjunk egymásból erőt meríteni, hogy a nehézségek ellenére is tudjunk néha mosolyogni. Ne a félelmet, ellenségességet, bizalmatlanságot adjuk tovább, hanem a kedvességet, az odafigyelést, az emberséget. Ezzel tehetjük most a legtöbbet.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Petitől!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?