fimrendező
Bernardo Bertolucci, a zseni előtt megnyitották a Tiltott várost – Egyik filmje miatt bíróság elé citálták
A filmtörténetben vannak rendezők, akiknek a nevét akkor is ismerjük, ha nem láttuk az összes filmjüket. Bernardo Bertolucci filmjei egyszerre voltak szépek, provokatívak és nagyon személyesek.
Bernardo Bertolucci az a fajta filmrendező volt, aki sosem elégedett meg a biztonsági játékkal: mindig mert kockáztatni, és ezzel a XX. századi filmművészet egyik legerősebb hangjává vált. Neve ma is megkerülhetetlen a filmtörténetben, igazi remekműveket tett le az asztalra: Az utolsó császár és az Utolsó tangó Párizsban igazi világklasszis lett.
Forrás: Corbis Historical
- Bernardo Bertolucci az édesapja, a neves olasz poéta nyomdokain kezdte a pályát.
- Az Utolsó tangó Párizsban című filmjével a fél világot is sokkolta, örökre beírva magát a legbátrabb rendezők közé.
- Az utolsó császárral filmtörténelmet írt, hiszen a kínai vezetés az ő stábja előtt nyitotta meg legelőször a Tiltott Város kapuit.
Költő fiaként született
Bernardo Bertolucci éppen 85 évvel ezelőtt, 1941. március 16-án látta meg a napvilágot Parma városában. Bár Olaszország akkoriban még a II. világháború borzalmait nyögte, a kis Bernardo egy egészen különleges, szellemi pezsgéssel teli burokban nőtt fel. Apja, Attilio Bertolucci nem egy szigorú családfő volt, hanem az olasz irodalom egyik legnevesebb költője, igazi művészlélek. Náluk a konyhaasztal nemcsak az étkezések helyszíne volt, hanem a nagy vitáké is: versek, könyvek és világmegváltó gondolatok között telt a gyerekkora. Bernardo eleinte az apja nyomdokaiba lépett, kamaszként még díjat is nyert a verseivel, de a szíve mélyén már akkor a mozi sötétjéről és a pergő filmkockákról álmodozott.
Így indult el Bernardo Bertolucci a filmrendezés útján
A 60-as évek elején Olaszországban a mozi igazi fénykorát élte, Bernardo pedig olyan óriások árnyékában szívta magába a tudást, mint Fellini – aki a híres Casanova filmet rendezte – vagy Antonioni. Az igazi sorsfordító pillanatot azonban Pier Paolo Pasolini hozta el. A neves rendező azonnal megérezte a fiúban rejlő őstehetséget, és asszisztensként maga mellé vette, egyenesen a filmgyártás sűrűjébe dobva. Bertolucci azonban nem maradt sokáig a háttérben, már elkezdett rendezni.
Valósággal szerelmese volt a végtelennek tűnő, elegáns kameramozgásoknak és az olyan jeleneteknek, amelyek szinte szétfeszültek a visszafojtott érzelmektől.
Ez lett a védjegye is. Nemcsak elmesélni akarta a történetet, hanem azt akarta, hogy a néző bőrén érezze a hangulatot.
Hatalmas botrányt kavart az Utolsó tangó Párizsban
1972-ben aztán berobbant az egyik filmmel, ez volt az Utolsó tangó Párizsban. A főszerepre a korszak legnagyobb legendáját, Marlon Brandót - aki Sophia Lorennel is szerepelt A hongkongi grófnő című kasszasikerben – nyerte meg, a történet pedig két idegen nyers és végletesen őszinte kapcsolatáról szólt. A film annyira intim és sokkoló volt, hogy valóságos vihart kavart.
Volt, ahol betiltották, máshol bíróságra citálták érte a rendezőt, miközben a kritikusok zseniálisnak tartották.
Bertolucci neve ettől kezdve megkerülhetetlenné vált, az egész világ egyszerre ünnepelte zsenialitását és vitatta provokatív stílusát.
Bernardo Bertolucci és Az utolsó császár világsikere
1987-ben vitte vászonra Az utolsó császár című filmjét, amelyben Pu Ji, Kína utolsó uralkodójának tragikus és magányos sorsát mesélte el.
A produkció már a születése pillanatában filmtörténelmet írt, hiszen a kínai vezetés a nyugati filmesek előtt addig példátlan módon megnyitotta a Tiltott Város kapuit a stáb előtt.
A látványos vállalkozás végül kilenc Oscar-díjat zsebelt be, és ezzel Bertolucci végleg elfoglalta méltó helyét a filmvilág legnagyobb legendái között.
Bertolucci megtalálta a boldogságot is
Első felesége, Adriana Asti színésznő után Clare Peploe forgatókönyvíró oldalán találta meg a hosszú távú boldogságot és szakmai szövetségest. A rendező egészen késő öregkoráig nem tudta letenni a kamerát, pedig már a sors tolószékbe kényszerítette. Olyan érett mesterművekkel bizonyította töretlen szellemi frissességét, mint a napsütötte Toszkánában játszódó Lopott szépség vagy a lázadó érzelmeket boncolgató Ártatlanok. 77 évesen Rómában hunyt el.
Történetei azonban nem koptak meg az évek alatt: ha ma leülünk egy-egy alkotása elé, azonnal érezzük azt a különleges, megismételhetetlen zsenialitást, ami az európai filmművészet trónjára emelte őt. Bertolucciban volt valami különleges: a legnyersebb emberi drámákat is olyan festői, kitörölhetetlen képekbe tudta csomagolni, amelyek örökre beleégtek a retinánkba.
Nyitókép. Central Press/Hulton Archive/Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
