Margit néni nehezen mozgott, de élvezte a tavasz érintését. Virágok illatától telt a levegő, madarak csicseregtek, és langyos szellő simogatta az arcát. Évek óta senki nem érintette meg öreg bőrét, csak a szél és az idő. Különösképp az idő...
Hajadon kora óta megváltozott a környék. A házak, az út, az emberek... Magába nyelte őket a múlt, még az emlékük is megfakult, akár a napon feledett régi fénykép. Ma már semmi sem olyan, mint régen, jutott a gondolatra, ahogy elhaladt mellette néhány fiatal lány. Annak idején mindenki köszönt. Ma már nem divat. Az emberek a telefonjukba feledkezve menetelnek, és csak akkor pillantanak fel bosszúsan, amikor az útjukba keveredik holmi öregasszony. Úgy viselkednek, mintha szándékosan lépne a lábuk alá.
Manapság sokan maszkot viselnek a szájuk előtt. Először azt hitte, valami furcsa divat ez is. Már nem gondolkozott rajta, csak elfogadta, mint minden új hóbortot, ami túlmutat az ő értelmén. Régen üzletvezető volt, és nyolcan dolgoztak a kezei alatt. Ma csak egy ostoba vénasszony, aki nem tud semmit - ahogy azt sokszor megkapja a háta mögött, és olykor a szemébe is.
- Minek tetszett jönni? - korholta a zöldséges Ilike olyan hangnemben, mintha valami gyengeelméjűhöz beszélne.
- Kell egy kis hagyma meg krumpli a leveskébe - szabadkozott Margit néni, miközben lemérték neki a három szem burgonyát, meg a nyomorult két fej hagymát, amit kért. "Nyomorult két hagyma..." - ahogyan a sorban mögötte álló fiatalember dünnyögte mérges hangon. Halkan beszélt, mintha csak magában tenné, de kifejezetten hallhatóra szánta a megjegyzést.
- Mondtam már magának, Margitka, hogy ne tessék császkálni, amikor kijárási korlátozás van! Pista, maga meg várakozzon odakint, amíg a nénit kiszolgálom! - vetette oda Ilike a fiatalembernek.
A férfi flegmán visszadobta a kezében tartott almát, és felhúzott orral távozott. - Micsoda kiszolgálás... - dünnyögte jó hangosan. - Ezeknek semmi se szent... Majd megyek oda, ahol még számít a vevő!
Margit néni egy szégyenlős mosollyal nyugtázta, hogy már megint ő tehet mindenről. Gyorsan kért hát még négy tojást, inkább csak azért, hogy a zöldséges ne haragudjon rá az iménti miatt.
- Hát nem tetszik nézni a híreket? - korholta tovább Ilike, miközben átadta a szatyrot. A kezén gumikesztyűt viselt.
- Nem nézek én már tévét, kedves! - legyintett Margit néni kifelé menet.
- Félni kell a vírustól! Tessék otthon maradni, mert veszélyes!
Nehéz volt a szatyor, csak úgy égett tőle a karja, a derekába pedig szüntelen belenyilallt a fájdalom. Kifelé menet vágyakozó pillantást vetett a gyümölcsös pult felé, ahol almák és banánok sorakoztak katonás rendben. "Veszélyes, veszélyes..." - motyogta hazafelé, miközben körötte csak úgy lüktetett az ébredő természet. Benézett a sarki kisboltba, de kiküldték, mert éppen az iménti fiatalember, az a Pista vásárolt odabent, és egyszerre csak egy személy tartózkodhat a helyiségben.
- Hihetetlenek ezek az öregek! - hallatszott odabentről. - Más elveszíti a munkahelyét, hogy nekik ne essen bajuk, ezek meg úgy tesznek, mintha nem kellene félniük a vírus miatt. Aztán majd sírnak, ha elkapják.
Amikor a férfi nagy sokára kijött, fölényes mosollyal haladt el Margit néni mellett. A kezében két doboz sört tartott.
- Na, mehet - vetette oda.
- Mit kér, Margit néni? - kérdezte a boltos Karcsi, csíkos maszkkal a szája előtt.
- Csak leveskocka lesz, fiam... Abból a kisebbik dobozosból.
- Magam ellen beszélek, de nem lenne jobb inkább igazi húsból főzni? - nézett rá Karcsi.
- Hogyne lenne jobb... - bólogatott. - De csak ennyire futja.
Beszélgettek még egy kicsit, mert épp senki nem várakozott a bolt előtt. Karcsi még egy maszkot is adott neki, amit a felesége varrt régi ruhákból. Mert jó szívvel adták, elfogadta - még akkor is, ha tudta, hogy nem fogja hordani. Mire hazaért, teljesen kifáradt. Sámlit húzott az ötven literes kishűtő elé, amit még a Kanadában élő fiától kapott pénzecskén vett néhány éve. Miközben nagy nehezen helyet talált a tojásnak, azon gondolkodott, hogy hol fog majd elférni a leveske.
- Na, ez kitart egy-két napig... De csak le kell majd megint mennem. A kenyérke is fogytán, és holnap megjön a gyógyszer is, amivel a patika tartozik. - A kezébe temette az arcát. - Teher vagyok én már mindenkinek...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
