Követelőző, elégedetlen generációt neveltek!

Mert egyrészt azt tanítja, hogy mindent megkaphatsz rögtön. Az új tévét, a legújabb ruhát, a legnagyobb autót. Pénz se kell hozzá, vágyakozni se kell rá igazán, pár kattintással, némi hitellel akkor is a tiéd lehet, ha egyébként sosem engedhetnéd meg magadnak. Naponta százszámra bombáznak a mindenféle hirdetésekkel a közösségi profiljaidon személyre szabottan. És képes vagy addig nézegetni a reklámokat, míg elhiszed, hogy ez mind a tiéd lehet. Hogy alig kell hozzá valami.

Egészen korán megmutatkozik az "azonnal akarom". A játszótéren a kislány alig akarja visszaadni a barátnője babáját. Csak azzal sikerül kiimádkozni a kezéből, ha megígérik neki, hogy a hétvégén ő is kap egy ugyanolyat. Vagy még szebbet. Az általános iskolás részéről érvként hangzik el, hogy az osztályban Pistikének is van már ilyen kütyüje, egyedül neki nincs, pedig köztudomású, hogy Pistiék csóróbbak...

Sokan pedig engednek a gyereknek, oda sem figyelve rá, hogy hosszú távon ez mit vált ki belőle. Megengedik, hogy tíz évesen legyen Facebook-profilja, tizenöt-tizenhat évesen már napokat együtt töltsön a szerelmével, esetleg fesztiválról fesztiválra járjon egész nyáron.

A kapcsolatok is lecserélhetőnek tűnnek, semmiért nem kell megdolgozni, minden elérhető. Az online ismerkedésnek is pont ez a buktatója. A felületes beszélgetéseket követi egy gyors találkozó, az első pár percben eldöntik, hogy lesz-e folytatás, és ha nem, már lépnek is tovább. Ha tetszik a másik fél, akkor pedig akár az első randin ágyba bújnak.

Elfelejtjük elmondani a gyerekeinknek, hogy nem kell rögtön másik, ha a régi elromlik, és a kapcsolatokat sem cserélgetjük néhány rossz szokás vagy pillanat miatt. Elfelejtjük tudatosítani, hogy vannak az életben olyan dolgok, amikért igenis meg kell küzdeni. Nem hullik az ölünkbe, és nincs rá garancia, hogy örökké a miénk lesz. Ahogy arra se, hogy később sokkal jobbra tudjuk cserélni. Hogy mennyire fontos dolog vágyni valamire és tenni érte.

Magunkkal kellene kezdeni az önvizsgálatot és meghúzni a határokat, mindenben. Ezzel mutathatnánk példát a környezetünknek és az utánunk jövő generációknak. Hiszen a mi felelősségünk, hogy milyenné formáljuk a gyerekeinket!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock