Az ébenfekete csokiszósz gusztusos kis tóban gyűlt össze a hatalmas kupac tejszínhab körül, miután végigcsorgott az üvegkehely belső oldalán. A pohárban kis szigetekként csúcsosodott ki a finom, puha tészta.
Ellenállhatatlanul étvágygerjesztő volt a látvány, mégsem a somlóink kötötte le a figyelmünket. A szomszéd asztalnál egy enyhén értelmi fogyatékos, jól öltözött és kifejezetten jóképű fiú ült. Egyedül érkezett, és minden bizonnyal őt is a kávézó kirakatában lévő habos desszertköltemények csábították be.
Divatos, melegbarna pulcsija jól illett hasonló színű hajához, és magas termete, illetve arányos testalkata is indokolttá tette, hogy felkeltse a lányok figyelmét. Öltözetének harmóniája pedig méginkább feldobta a megjelenését. Csupán a testtartásán és arckifejezésén látszott, hogy mégsem olyan, mint mások.
Barátnőimmel rejtett pillantásainknak köszönhetően konstatáltuk ezt a tényt, ügyelve arra, hogy még véletlenül se vegye észre. Mivel pont velünk szemben foglalt helyet, így azt is láttuk, hogy a kikért desszertjéről úgy nyalta le a habot, mint egy édességre éhes kisfiú. Semmi visszataszító vagy gusztustalan nem volt mindebben, annak ellenére sem, hogy nem illik így enni.
Ráadásul nem sokkal később ő is áttért a kanál használatára. Addigra azonban már jó páran feltűnően figyelték. Például egy kövér, a székben félig fekvő helyzetben ülő kopasz férfi enyhén koszos farmerben, ráadásul arcán gúnyos mosollyal. Majd félig hangosan felhívta a fiúra élete párjának a figyelmét is, aki tele szájjal vigyorogva kezdte mustrálni.
Pedig a srác szerényen, magát összehúzva ült, fel sem tekintett a poharából. Minden idegszálával a saját desszertjére koncentrált, csendben és hatalmas élvezettel majszolta a sütijét. Ám a fiatal pincérnők sem voltak diszkrétebbek a nagydarab kopasznál. Mikor interakcióba léptek a fiúval, többször felhúzott szemöldökkel és arcmimikájukkal tudatták, hogy furcsának találják. Undok arckifejezésük láttán mindhármunknak elszorult a szíve.
Talán a fiú mindebből semmit nem érzékelt, vagy már megszokta az ilyen viselkedést - nyugtattuk egymást. Hiszen sokan vannak, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, ha valaki nem olyan, mint ők. Ettől függetlenül mérhetetlenül bántott bennünket az eset, és a barátnőm úgy döntött, hogy némi humorral ugyan, de felhívja a legmodortalanabb pincérnő figyelmét helytelen viselkedésére.
Ezért, miután a fiú már távozott, odasétált a nőhöz, és a következőt mondta:
- Karriertanácsadóként úgy látom, hogy pályát tévesztett. Én leginkább egy börtönőri állást tudnék önnek elképzelni, ahol sokkal jobban kamatoztathatná a flegmaságát. Ott kiélhetné azokat a hajlamait is, amit az előbbi viselkedéséből és hozzáállásából kiolvastam. Mert ön nem ide való. Aki így viselkedik egy sérült emberrel, kigúnyolja a fogyatékossága miatt, az büntetés a társadalom részére. Ezért is ajánlom önnek a fegyházi munkát.
Nem tudtuk, hogy vajon elgondolkodik-e majd a nő a hallottakon, de úgy éreztük, hogy ez a fajta viselkedés nem csupán a pincérnő bűne. Már kisgyermekkorban meg kellene ugyanis tanítani az épeket a "sérültek" elfogadására. Az integrációjuk, és annak megtanítása, hogy hogyan közeledjünk feléjük, társadalmi érdek kellene, hogy legyen. Az, ha kigúnyoljuk őket, hatalmas bűn - de az sem helyes, ha látványosan sajnáljuk őket, hiszen ezzel nem segítünk nekik, hanem csak erősítjük bennük a másságukat.
Te kiosztottad volna a pincérnőt a viselkedése miatt?
Értelmi fogyatékos férfi gyereke vagyok!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
