Akasztás, éheztetés, verés: Egy állatvédő mindennapjai...

Nem vagyok egy gyűlölködős típus, de néha olyan forró harag lobban bennem a felelőtlen és állatkínzó emberek iránt, hogy ha a közelemben lennének, elevenen elégnének. Máskor viszont a tehetetlen sírás fojtogat, hogy ilyen szörnyűségek történhetnek.

Amikor azt hallom, hogy élve elásták, elgázolták és otthagyták szenvedni, vagy felakasztották és a kocsi után kötötték a jószágot, kedvem lenne ugyanazt tenni az elkövetővel. Nem többet. Csak hogy a saját bőrén érezze azt, amit okozott.

Akárhányszor megnézem a híreket, és lejjebb görgetek, csak a borzalmakat látom. Reggel, délben, este. Rengeteg állatmentő csoportot és segélyszervezetet figyelek, akik nap mint nap posztolják azokat a borzalmakat, amikkel találkoznak. Sokukat ismerem is. Egyik beszámolójuk sem esti mesének való, maradjunk annyiban...

Petra telefonja például szinte mindig csörög, és folyamatosan érkeznek neki az üzenetek. Egy nonprofit szervezet tagja. Saját zsebből látja el az állatokat a hozzá hasonló állatbarátokkal. Van férje, munkája, élete, meg öt macskája és két kutyája. Egyik sem a sajátja. A többiek csak úgy hívják, "idimama", avagy ideiglenes befogadó. Mert a menhelyek tele vannak, és nem akarja az utcára dobni a mentetteit - ezért nála várakoznak új gazdira. Minden szabad percét az állatoknak szánja, akárcsak a többiek. Emellett tagokat toboroznak, és támogatókat keresnek, de ez még a könnyebbik része a küldetésüknek.

Ha hívják őket, mennek. Befogni a legyengült, az elgázolt és cserben hagyott kutyákat - vagy az óriási méreteket öltött macskakolóniákat.

Nemcsak azért, hogy ne szenvedjen, hogy ne haljon éhen vagy szomjan a jószág, hogy ne vérezzen el vagy haljon bele a sebesüléseibe.  

Azért mennek ki a kóbor cicákért, hogy elejét vegyék még több ártatlan lélek szenvedésének. Mert akármennyire cuki a sok kis cica, ha nincs, aki gondoskodjon róluk, pusztulásra vannak ítélve. A felnőtt egyedek pedig könnyen elkaphatnak olyan betegségeket, mint amilyen a FIV (macska AIDS), és megfertőzhetik a kijárós házi kedvenceket. Az emberre nem terjed, de a drága jó Hógolyót vagy Mafla urat otthon simán megölheti.

De nem is kell Petrát mindig hívni, néha szembejön vele a lehetőség. Talált már dobozban kiscicákat, kölyökkutyákat a buszmegállóban, vonatállomáson, az út szélén és a hipermarketeknél is. Még fekete kukás zsákban is. Nincs idő a megrökönyödésre, a háborgásra: a csontsovány, kihűlt vagy túlhevült állapotban lévő jószágoknál első a segítségnyújtás. Majd miután látta őket orvos, és biztonságban vannak, lehet hőzöngeni. Ám arra sincs idő, mert mindig jön egy újabb segélykérés vagy feladat.

Az egyik legundorítóbb talán - bár igazából az összes az -, amikor szaporító telepet mennek felszámolni. Már ha sikerül. Ha elég bejelentés van már a hangzavar vagy a bűz miatt. Esetleg azért, mert a "Kussolj már el anyádba!" felkiáltást rendszeres nyüszítés követi. Akkor mennek, és rábeszélés útján vagy hatósági személy segítségével, de bejutnak a szaporító telepre. Csak egyszer vegyél részt egy ilyen vállalkozáson, és utána kétszer is meggondolod, honnan veszel kutyát vagy macskát!

Forrás: Shutterstock

Egyetlenegy állat sem érdemli azt a körülményt, amiben tartják őket. Mikor harminc vagy annál is több macska, kutya él egy légtérben, olykor egy kis szobában, méghozzá a saját piszkában. Büdösek, koszosak, rühesek. Némelyikük csontsovány és tele van sérülésekkel, amit a rühesség vagy az egymás közötti verekedés okozott. Van, aki csak magának gyűjti így az állatokat, más viszont eladásra szánja őket. Az, hogy papír nélkül akarsz olcsóbban hozzájutni "fajtatiszta" yorkie-hoz meg perzsához, annak sokszor ez az ára... És mikor kicsengeted a kért összeget, pontosan ezt támogatod vele. Az embertelenséget.

És a legszomorúbb, mikor olyanhoz mennek, akin már nem lehet segíteni. Olyankor is őket hívják. Vagy legalábbis nekik van lelkiismeretük és elég lelkierejük ahhoz, hogy tegyenek valamit. Mint mikor az erdőben felakasztott tacskót kellett leszednie a fáról. Vagy amikor egy névtelen bejelentő látta, amint egy kocsiból kidobtak egy kutyát az M6-oson, de mire Petra odaért, már más elgázolta - és egyszerűen otthagyta. Egyszer a menhelyük kilincsén egy szatyor kismacska tetem várta.

Ilyenkor elszakad a cérna. Sír, és átkozódik. Hogy lehet az ember ilyen kegyetlen, felelőtlen? Nagyon sokszor mondta, hogy soha többé nem csinálja. Nem bírja már lelkileg. Bele fog roppanni. Másnap mégis látom, hogy úton van. Az én szememben ő és a többiek igazi angyalok. Minden tisztelet az övék. Éppen ezért kellenének a szigorúbb törvények. Mert mikor elengednek egy állatkínzót - vagy felelőtlen állattartót egy ejnye-bejnyével vagy egy kis pénzbírsággal -, akkor egyenesen az állatmentőket köpik szemen. A halott vagy sérült állatokkal együtt.

Hol van itt az igazság?

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?