A nemek közti egyenlőséggel is vissza lehet élni!

Olvastam egy hírt, miszerint Berlinben egy pár beperelt egy fiúkórust, amiért nem vették fel a kórusba a lányukat. Na, gondoltam, ez valami hülye poén lesz... De nem. Ez így full komolyan megtörtént.

Szóval először még röhögni akartam, aztán csak értetlenkedtem, majd sírni támadt volna kedvem. A szülők azzal indokolták a döntésüket, hogy az elutasítás sérti a nemi megkülönböztetést tiltó németországi törvényt. A kórus vezetése pedig arra hivatkozott, hogy a lány hangja egyszerűen eltér a fiúkétól. Ilyen egyszerű a dolog, nem fér bele a csapatba.

A bíróság végül a kórusnak adott igazat, ugyanis a tevékenységük művészeti alkotásnak minősül, így a vezetőségnek joga van eldönteni, kik lehetnek a tagok. Ebben az esetben a művészeti szabadság felülírja az egyenlő bánásmódhoz való jogot - mondta ki a bíróság.

Ez egyébként teljesen logikus is. Ahogy egy kosárlabda csapatba sem kerülhet be az, aki alacsony, és még dobni sem tud. Ez nem diszkrimináció, ez egyszerű képességfelmérés. De engem tulajdonképpen az gondolkoztatott el: milyen irányba haladunk, ha egy ilyen helyzet kialakulhat?

Művészi értéket félretéve, miért gáz az, hogy egy fiúkórus csak fiúkból áll? Akkor lenne baj, ha a lányoknak kompletten meg lenne tiltva, hogy kórusban énekeljenek - de ez nincs így. A lány több női kórusba is bekerülhetne, csak a szülők szerint ott nem kapna olyan színvonalú képzést.

Azt hiszem, kevés olyan férfi van, aki nálam jobban támogatná a női egyenjogúságot - egy női magazinban dolgozom, a főnökeim is nők. Ezzel sosem volt problémám, sőt már írtam is róla, hogy sok szempontból jobban szeretek velük dolgozni, mint férfiakkal. Nekem teljesen mindegy, hogy milyen nemű az, akitől a feladatokat és a pénzt kapom. Az, hogy mennyire becsülöm, a személyiségétől függ, nem pedig attól, hogy mi van a lábai között.

Ám azt látom, hogy sokan félreértik, vagy direkt félreértelmezik, mit jelent az egyenlő bánásmód, az egyenlőség. Ez egyáltalán nem arról szól, hogy egyformáknak kell lennünk, hogy nem lehet különbség a két nem között. Nem a határokat kell eltörölni, hanem a férfi és női készségeket is egyaránt értékelni kell!

Forrás: Shutterstock

Egy női csapatnak nem azért tudok hasznos tagja lenni, mert nagyon jól szuperálok, mint nő, mert én is elkezdtem borotválni a lábamat, csipkés fehérneműt vásárolni és szempillaspirált használni, vagy mert elérzékenyülök egy kiscicás videón. Hanem azért, mert én egy más perspektívát tudok nyújtani. Legalábbis remélem, hogy ez az oka, és nem csak az angyali szépségemért alkalmaztak...

Nem hiszek abban, hogy a két nem csak a rossz társadalmi beidegződések miatt különbözik. Fizikailag sem vagyunk egyformák, és lelkileg is vannak eltérések. Ez pedig egy baromi jó dolog. A nőkben pont azok a tulajdonságok nyűgöznek le, amik belőlem hiányoznak, vagy náluk más formában jelennek meg. Ezek csodálatos különbségek, amiket nem szabad eltüntetni. Nem azzal jutunk előbbre, ha teljesen összemossuk a két nemet egy homogén masszába, ahol már senki nem igazán férfi, és senki nem igazán nő.

Vagy hogyan nézne ki a jövö? Minden sportág minden csapata koedukált lenne? Az esélyek így egyenlőek lennének (nemek szerint is, és a csapatok között is), de nem tudom, mennyire örülne egy 50 kilós kislány, ha egy meccsen nekirepülne egy 110 kilós pasi? Nem mondhatná azt, hogy bocsi, de én egy lánycsapatban, lányok között szeretnék játszani?

Az öltözők, wc-k is koedukáltak lennének? Hiszen mi alapján tiltanak ki valakit egy ilyen helyről? Miért diszkriminálod a neme alapján? És itt megint jön a másik oldal: akkor a nők sem mondhatnák, hogy bocsi, de én csak lányok között szeretnék zuhanyozni meg öltözködni, mert az én erkölcsi normámnak ez felel meg?

Ez egy kétélű kard, és mindig meg kell vizsgálni, hogy amikor valami előnyre teszünk szert, akkor annak milyen hátránya lehet - és az egyáltalán megéri-e. Az én lakókörnyezetemben van olyan edzőterem, ami kizárólag nőket fogad. Mert komfortosabban érzik magukat edzés közben, ha nem bámulják őket a pasik. Nekem ezzel semmi bajom nincsen, teljesen érthető, és egy létező problémára nyújt megoldást. Pedig olyan edzőteremmel még nem találkoztam, ahova csak férfiak járnak. Mégis találok olyan helyet, ahol én is tudok mozogni.

Szerintem ez a lényeg. Az egyenlő bánásmód számomra azt jelenti, hogy nekem is legyen lehetőségem azt megtenni, amit a másik nemnek - de ahhoz nem ragaszkodom, hogy ezt minden egyes helyen és minden körülmények között érvényesíteni tudjam. Mert ezzel összeségében sokkal többet veszítenék, mint amit az adott helyzetben nyerhetek.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?