Szerepjáték: Én úgy szeretem, ha az ágyban valaki más lehetek!

Egyszer, évekkel ezelőtt, poénból azt mondta nekem a párom előjáték közben, hogy rossz kis diáklány vagyok és büntetés jár nekem. Először furcsa volt, nem értettem, mire jó ez, de belementem a játékba.

Azt képzeltem, hogy ő a tanár, és arra kértem, hogy akkor büntessen meg. Ő pedig elfenekelt. Iszonyatosan beindultam. Felébredt bennem az oroszlán, a sötétség erői, és azt kiabálták: mééééég!

Nem mondom, hogy nem élvezem a natúr szexet vagy mikor orálisan kényeztet. De minden alkalommal karácsony van, amikor sikerül rávennem, hogy öltözzünk be és szerepjátékozzunk. Úgy várom, mint kisgyerek az ajándékbontást.

Először a diáklány-tanár játékot folytattuk, csak akkor már beöltözve. Volt egy kockás szoknyám, az ingemet összekötöttem a mellem alatt, a hajamat két oldalt felkötöttem és nyalókáztam. Ő még akkor nem öltözött be, ami kicsit zavart - de csak azért, mert úgy nem volt teljes az élmény. A játék. Utána megfordítottam, hogy én leszek a tanárnő és ő a diák, de még mindig nem volt hajlandó komolyan venni. Pedig nem titkoltam, hogy ez nekem szörnyen bejön. Hogy másik szerepbe bújhatok, hogy valaki más vagyok. Annyira vágytam arra, hogy beöltözve, más emberként csinálhassam vele, hogy bevallottam neki a vágyamat.

Máté eldobta ettől az agyát. Úgy nézett rám, mintha hibbant lennék. Azt kérte, magyarázzam meg, mégis mire gerjedek annyira. A ruhára? A szerepre? Nem tudtam megmondani, egyszerűen nem lehet. De vágyom arra, hogy más legyek, hogy máshogy beszéljek, hogy ő másképp kezeljen. Hogy mások legyünk, mint akik vagyunk.

Feldobtam, hogy beöltözhetnénk nővérnek és orvosnak. Erre féltékeny lett, hogy én nem is vele akarok lefeküdni, hanem azokkal, akiknek beöltöztetném. Igen, vonz az, hogy másnak adja ki magát, de attól még őt szeretem.

Egyszer munka után megleptem azzal, hogy beöltöztem szobalánynak. Előadtam, hogy külföldről küldtek, hogy őt szolgáljam. Látszott, hogy tetszik neki, és belement a játékba. Tagadhatatlan volt előtte is a tény, hogy sokkal jobban élvezem így az érintését, és magát a szexet is - ezért végre hajlandó volt kötélnek állni. Mikor legközelebb nővérke ruhát öltöttem, igyekezett beleélni magát a páciens szerepébe. Végre kezdett teljessé válni az élmény. Neki is be kellett látnia, hogy amióta szerepjátékozunk, sokkal izgalmasabb a nemi életünk.

Forrás: Shutterstock

Viszont még a szerepjátékon belül volt egy nagy vágyam: egy igazán titkos és egyúttal szörnyen kínos vízióm, aminek már a gondolatára is benedvesedtem. Nagyon sokáig könyörögtem neki, hogy vegyen fel pap jelmezt, én meg hadd öltözzek be apácának. Látni akartam reverendában, azzal a simára borotvált, ártatlan, kisfiús arcával - és felfedezni, mi rejlik a csuha alatt... Persze, azt mondta: "Te beteg vagy." Talán igen. De akkor is ez volt minden vágyam.

A szekrényem addigra már tele volt mindenféle jelmezzel, de még ez hiányzott. Akkor viszont kiborult, hogy ez neki sok. Azt mondta, hogy valóban változatosabb a szerelmi életünk, némelyik játék neki is tetszik, de nem akar állandóan beöltözni. Ő nem szeret más lenni. Ez persze szíven ütött.Tényleg elgondolkodtam azon, hogy valami baj van velem és talán segítséget kellene kérnem. Lehet, hogy menekülök valami elől, és ezért nem akarok a valóságban lenni - de ettől még szeretem a beöltözős szexet. Viszont Mátét is, és számomra fontos, hogy ugyanannyira élvezze az együttléteinket, mint én.

Végül azt mondta: havonta két alkalommal belefér a szerepjáték, de a többi legyen "rendes" szex. Illetve, hogy előtte beszéljük meg, mit szeretnénk - mert például Batman nem akar lenni, és azt sem bírja, ha rögtönöznie kell. Egy kicsit sajnálom, hogy lejjebb kellett adnom a vágyaimból, de nem akarom, hogy megerőszakolja magát értem.

Továbbra is fontolgatom, hogy felkeresek egy szexuálpszichológust. Ha másért nem is, hát azért, hogy megnyugtasson: nincs velem semmi baj. Hogyha pedig mégis van, akkor nem kérdés, hogy tennék ellene. Nem akarom, hogy a szexuális vágyaimra rámenjen a kapcsolatunk. Meg aztán, én sem szeretnék szenvedni.

Jó dolog azt várni, hogy mikor öltözhetek be végre, és élvezem a sima szeretkezéseinket is, de mégis olyan hiányérzetem van a végén. Félek, hogy bele fogok betegedni abba, hogy nem lehetek önmagam - de ugyanakkor nem szeretném elveszíteni Mátét. Kell lennie megoldásnak.

A szerző megjegyzése:
Valóban, ilyen esetekben érdemes szexuálpszichológus segítségét kérni, mert akár lelki traumák is állhatnak a vágyak mögött, amiket ha nem térképeznek fel, a kapcsolat - vagy az egyén - rovására mehetnek.

Kitti történetét Balogh Orsi jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?