Áldozat helyett hősnő: Ki ne akarna ma nő lenni?

Közel száz éve volt first lady, méghozzá a lázadó fajtából, egy olyan korban, amikor a nő csupán papírmasé lehetett a férje mellett. Ma valószínűleg ő lenne az elnök, és ha megkérdeznék tőle, milyen nőnek lenni a 21. században, azt felelné: csodás!

Dacára a modern nő szerepei közötti folytonos egyensúlyozásnak, legyél bár cégvezető, feleség, anya és szerető egyszerre, mondjuk ki hangosan: nőnek lenni jó! És nem csak azért, mert könnyebbek a mindennapok, részben a technikának köszönhetően: feltalálták az automata mosógépet, a tampont vagy a bébifigyelőt. Persze a praktikum sem utolsó, de sokkal fontosabb okai vannak ennek.

Végre jól érezzük magunkat. Mindegy, hogy festett a hajunk, szőrtelenek vagyunk, szőrösek vagy narancsbőrösök, sokkal jobban elfogadjuk a testünket, mint korábban. Persze a kép nem tökéletes: gondoljunk csak bele, hány üzletág dőlne be, ha holnap minden nő úgy kelne fel, hogy minden porcikáját szereti! Ám javul a helyzet, és bár a filterkirálylányokat továbbra is picit szorongva bámuljuk, a combunk körmérete már nem annyira zavaró.

Szavazhatunk. Persze röhej, hogy ezt le kell írni, de sokan nem tudják, hogy például a demokrácia bölcsőjének tartott USA bizonyos államaiban a felszabadított férfi rabszolgák előbb szavazhattak, mint a nők. Ma viszont a mi szavazatunk dönthet egy vállalat, egy minisztérium vagy akár egy ország sorsáról.

Támogatjuk egymást. Igen, még mindig sok a bunkó női troll, de engedjük már el azt a tévhitet, hogy csak az alkalmat keressük egymás ócsárlására! Szívmelengető látni, hogyan állnak ki a nők egymásért napjaink ideológiai és társadalmi katyvaszában. Hogyan vonulnak fel egy ügy érdekében, ami rendre a címlapokon köszön vissza. Nagyobb a közösség ereje, mint valaha, és a nők ezt nem félnek kihasználni.

A világ hall minket. Már nem kell szemet hunyni egy nem kívánt paskolgatás vagy rosszízű vicc felett. Bátran kifejezzük az érzelmeinket, még ha ez azzal is jár, hogy kiderül, sebezhetők vagyunk. Pontosan ez az, ami ösztönzőleg hat másokra: ha látják, hogy nincsenek egyedül. Ugyanilyen fontos, hogy a gondolatainkat is szabadon használhatjuk. Még ha nem is értünk egyet mindenben, félelem nélkül vállalhatjuk a véleményünket.

Jó, a premenstruációs szindróma valóban nem szűnt meg, de már létrehozták az első menstruációbarát munkahelyeket. Már csak ezért is menő ma nőnek lenni, nem?

Nyitókép: Shutterstock