Az önsorsrontók himnusza: A szerelem mindenre megoldás!

Ahogy mindenki, te is a szerelmet keresed? A párt, a kapcsolódást valaki máshoz, aki teljessé tesz téged? Kétségbeesve kutatod a boldogságot, anélkül, hogy valaha is szembenéznél vele: a boldogságot soha nem kívülről fogod megkapni, csakis önnön magadtól?

Hiába keringsz magad körül a saját dallamodra és keresed a párod, aki majd teljessé tesz. Ilyen nincs, csak a mesében. Platón története persze nagyon szép és romantikus. Ő azt írta, hogy valaha az emberek nem olyanok voltak, mint most. Férfi és nő egy testben éltek: négy lábuk, négy kezük volt, és a belső szerveik is duplán léteztek.

Ebben a testben azonban olyan szertelenül éltek, hogy az istenek úgy döntöttek, meg kell őket valahogyan zabolázni. Így aztán kettéhasították az addig kerek egészt alkotó testet, így lett külön férfi és nő. Az emberek ekkor viszont annyira magányosak lettek, hogy az istenek megkönyörültek rajtuk, és lehetővé tették, hogy újból egyesüljenek a nemi szerveik segítségével. Ezért lett annyira élvezetes a szerelmeskedés - mert akkor a valaha volt egység újból létrejön.

A mese szerint mindenkinek van egy ideális társa lelki szempontból, akivel ez a fajta egyesülés örökké tartó teljesség érzetet keltené, és így egyenes út lehetne a boldogsághoz. Ám - még ha ez igaz is lenne - mégis mekkora az esélye, hogy a több milliárd ember közül éppen ezt az egyet találod meg? Nem azt mondom, hogy add fel a keresést, de ne ez legyen a végcél!

Hozd ki magadból a legtöbbet! Legyél te magad kerek egész, aztán találj egy párt, aki szintén ugyanezen a szinten van! Ne várd senkitől, hogy majd ő pótolja, ami benned nincs meg! Ne várd, hogy meggyógyítja a sebeid és megoldja a problémáidat!

Félreértés ne essen, az ember célja nem az, hogy örökkön örökké pozitívan álljon hozzá a világhoz. Ha eljátszod, hogy boldog vagy, hogy minden szép és jó, az csak önáltatás. A cél az, hogy önazonos legyél. Ha attól vagy az, hogy kiállsz egy színpad közepére és beleordítod a világba, hogy "Csesszétek meg!", mert abban a pillanatban téged ez tesz boldoggá és felszabadulttá, akkor egy pillanattal közelebb kerültél ahhoz, amit egész életedben keresel.

Forrás: Shutterstock

Nézem a Chicagót Alföldi Róbert rendezésében, és a darabban többször elhangzik a következő összegzés: "Két lány történetét meséljük el önöknek, akik... Nem könnyű elmondani, de valami olyasmiről van szó, olyan egyszerű dologról, hogy ők boldogok szeretnének lenni. Persze rögtön felmerül a kérdés: mit is jelent az, hogy boldogság. (...) Valami olyan érzésről lehet szó, hogy az ember valahol a helyén van, éppen ott van, ahol kell, és akkor, amikor kell... És amit tesz, az valahogy jól van téve. Hogy valahogy egybecsúszik az ember saját magával... meg esetleg azokkal, amik vagy akik fontosak neki."

Ez teljesen összecseng azzal, amit gondolok. Ha azt teszed, ami számodra jó, anélkül, hogy folyamatosan a tökéletes külsőre, párkapcsolatra, Ikeás katalógus-szerűen berendezett otthonra vágynál, akkor egyszer csak azon fogod kapni magad, hogy elégedettebb vagy az életeddel, mint valaha. Ne légy önsorsrontó! Nézz bele a tükörbe és bólints: "Igen, ez vagyok én. Ez a legjobb verzióm? Az vagyok, aki lenni szeretnék?"

Ha a válaszod "nem", akkor cselekedj! Kezdd el fejleszteni magad minden téren - és végig, minden nap szeresd magad! Ne azáltal mérd magad, hogy mások mit gondolnak rólad, hanem aszerint, hogy képes vagy-e - a lehetőségeidhez mérten - minden nap tenni valamit azért, hogy kiteljesedj! Ha ez sikerül, sugározni fogod a boldogságot.

Akkor fogsz tudni igazán adni valaki másnak valamit. Önzetlenül, anélkül, hogy azt várnád, ő legyen a gyógyszered és a boldogságod kizárólagos forrása. Nem a szerelem a megoldás - a boldogságod kulcsa te magad vagy.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek