Milyen férfi vagyok, ha nem tudom teherbe ejteni a feleségemet?!

Amikor lombikbébikről beszélgetünk, legtöbbször a nők számolnak be az anyaságig vezető kacskaringós útról. Éppen ezért örültem annyira, hogy Laci vállalta, őszintén elmeséli, min ment keresztül...

"Amikor a feleségemmel komolyra fordult a kapcsolatunk, én azonnal szerettem volna gyereket, ő azonban még pár évig a munkájára és az utazásokra koncentrált volna" - kezdi történetét a magas, sportos, szálkás izomzatú férfi.

"Végül öt éve voltunk együtt, amikor elhagytuk a védekezést. Mindketten harminckét évesek voltunk. Eltelt három, négy, öt, hat hónap, de nem történt semmi. A párom csendben sírt, én pedig álltam a tükör előtt, és egyre jobban utáltam magamat. Hát micsoda férfi vagyok én, hogy még csak teherbe sem tudom ejteni a feleségemet?

A hetedik hónapban fordultunk orvoshoz. Azt mondta, a nőknél összetett dolog a meddőség okát felderíteni, de nekem elegendő mintát adnom. Így is történt, és kiderült, hogy ilyen kórosan alacsony spermiumszámmal kicsi az esélye annak, hogy valaha is célba érjen a muníció. Pocsékul éreztem magamat.

"Laci és a párja ekkoriban még szerette volna elkerülni a lombikprogramot. Amolyan ijesztő végső állomásként tekintettek rá, amire remélhetőleg nem lesz szükség. Ma már mindketten tudják: a lombiknak köszönhetik, hogy végül valóra váltak a családalapítással kapcsolatos álmaik.

"Az első vizsgálat után bő egy év telt el: mindennel megpróbálkoztunk, hogy természetes úton essen teherbe a párom. Még a futás során használt felszerelésemet is megvizsgáltuk - pláne a szűk nadrágokat -, az étrend-kiegészítőimet és az edzéseimet szintén. Mindketten vizsgálatok tucatjain estünk át.

Meggyőződésem volt, hogy aki egész életében egészségesen élt, annak nem lehet gondja a spermiumszámával. Ma már persze tudom, hogy ez hülyeség. Bárhol beüthet a ménkű, de ez még nem a világ vége - hiszen itt a lombik, ami nem az ellenségünk, hanem a szövetségesünk.

Míg én a férfiasságom miatt aggódtam, a feleségemnek inkább spirituálisan volt nehéz helyre rakni magában, hogy Petri-csészében találkoznak a sejtjeink. Végül megértettük: ha Isten, az Univerzum vagy a létezés - bárhogyan is nevezzük - nem akar ránk bízni egy kis életet, a Petri-csészében sem történik semmi. Hiszen a lombikos próbálkozások igen gyakran sikertelenek, és a pár végül gyerek nélkül marad."

Forrás: Shutterstock

Laciéknak azonnal szerencséjük volt: nemcsak az embrió bizonyult életképesnek, de a beültetés is problémamentesen zajlott. A terhesség és a szülés szintén teljesen panaszmentes volt. "Máig megvan a pozitív teszt, bár mi már korábban, egynaposan láthattuk a leendő kisfiunkat" - lelkendezik Laci. Kezdetben ugyan parázs viták voltak köztük az állandó stressz és a félelmeik miatt, de úgy tűnik, a hosszú, reményekkel teli várakozás végül még jobban összekovácsolta őket.

"Talán így nőttünk fel a szülői szerephez, így vált természetessé az a rengeteg lemondás, amivel az első néhány év járt" - összegzi a lényeget a férfi, aki most először érezte úgy, hogy fesztelenül tud beszélni a kezdeti kihívásokról. Ennek egyszerű az oka, heteken belül érkezik a második csemetéjük, aki szintén Petri-csészében fogant.

"Engedélyeztünk magunknak két év védekezés nélküli szexet, mert sokszor az első lombikos baba után a második már természetes úton érkezik. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de ettől még boldogok vagyunk, hogy a kistesó is ránk talált" - mosolyog.

A fejlett világban 100 párból nagyjából 12-13-nak nem lehet gyereke természetes úton. Sokuk számára a lombikprogram jelenti a megoldást. Ugyan nem mindig zárul hasonló happy enddel, mégis, több mint 8 millió lombikbaba jött a világra az elmúlt negyven évben...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek