Egy hármas, és egy rosszul értékelő tanárnő. Ezért pedig még kést rántani sem félt...
Nem ismerem a gyereket, nem ismerem a hátterét, nem ismerem a motivációját, de az pörög a fejemben, hogy ez a fiú készült a tettére. Megtervezte, kitalálta, majd a késelés után is nyugodt maradt, és várta a következményeket. Még az is lehet, hogy megkönnyebbülést érzett. Végre megszabadult a folyamatos nyomástól. Évek óta maximálisan teljesít, töri magát, hogy megfeleljen, hogy a legjobb legyen, hogy bejusson egy jó iskolába, hogy megállja a helyét... Borzasztó!
Nem menthetem fel, hiszen amit tett, az erőszak. Egy ember életére tört. Késsel szolgáltatott igazságot úgy, hogy csak egy igazság létezett számára. A sajátja. Mégis úgy érzem, nem csak egyedül ő a hibás ebben a történetben.
Nem csak ő tehet arról, hogy valahol a nagy hajtásban elvesztek az élet valódi értékei számára. Nem csak ő felelős azért, mert tévesen azt hiszi: az iskolai jegy és a jó tanulmányi eredmény az élet értelme, vagy hogy egy középiskolai tanárnő jelentéktelen értékelésétől függhet az egész jövője.
Ijesztő, mert pont az a felismerés kerített hatalmába a hír olvasása közben, mint amikor gyerekként tudatosult bennem, hogy gyilkosság nem csak elhagyatott tanyákon történik, alkoholisták közt.
Ijesztő, mert ezen a történeten keresztül szembesültem azzal, hogy nem csak heccből, egymás előtti vagánykodásból ütnek meg tanárt, kezelhetetlen, tanulni nem akaró diákok. Történhet - ahogy most meg is történt - lökdösődésnél komolyabb atrocitás is, jó hírű iskolákban. Úgy, hogy csendes, visszahúzódó, de stressztől kimerült kamaszok az elkövetők.
Ijesztő, mert eddig a diákok inkább cinkosan diáktársuk mellett álltak, most viszont pánikhangulatba kerültek és sokkot kaptak a történtek után. Megdöbbentek. Megijedtek. Féltek. Hiszen joggal gondolhatják akár azt is, hogy ma a tanár ellen, holnap ellenük fordul egy diáktársuk késsel.
Ijesztő, mert pár napja egy fiú ugrott ki egy budapesti egyetem ablakán és vetett önszántából véget az életének, most pedig késsel megy neki egy másik fiú a tanárának. Lehetséges, hogy mindkét eset egy rossz jegy miatt történt - de ha nem is konkrétan ez az ok, akkor is ordítva nyomja arcunkba a két történet a tényt, hogy baj van!
Nem célom nevesíteni az okokat, nem célom hibáztatni senkit. Nem vagyok a téma szakértője. Egyszerű anya vagyok. Egy gimnazista, kamasz gyerek anyja. Egy anya, aki félti a gyerekét. És félti más gyerekét is. Aki próbál hinni abban, hogy ilyenek és ehhez hasonló dolgok a mi környékünkön nem történhetnek meg. De mi van, ha mégis...?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.