A világ, amiben élünk, csodásabb, mint valaha!

Most meg csak állunk az információk kereszttüzében. Megölte, feldarabolta, megerőszakolta, felrobbantotta - halljuk naponta öt, tíz vagy száz alkalommal. Attól függ, hogy hányszor jutunk hírek közelébe. És ilyenkor úgy érzi az ember, hogy összeomlik a biztonságosnak hitt világ, amiben felnőtt.

Nem vagyunk folyamatos félelemben és készenlétben, hogy valaki vagy valami az életünkre tör. Az életkörülményeink is javultak, nem kell tizenhat órát dolgoznunk naponta egy ablaktalan helyiségben, vagy négy órát gyalogolni a szavannán az iskolába attól félve, hogy ránk lőnek. Mások számára, akik nem olyan szerencsések, mint te vagy én, sajnos ez még mindig a kegyetlen valóság.

Minél kényelmesebben és biztonságosabban él egy ember, annál jobban "elpuhul" - pontosabban nem lesz olyan kérges, kemény a lelke, hogy vállrándítással elforduljon, ha szenvedést lát. Sokkal érzékenyebbek vagyunk lelkileg, mint valaha: egy kisebb volumenű ember- vagy állatvédelmi esemény is hatalmas felháborodást szül világszerte.

És ez az érzékenyebb látásmód az út ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot. Van időnk és kapacitásunk foglalkozni olyan dolgokkal, amik régebben egész egyszerűen nem léteztek: környezetvédelem, gyermekvédelem, állatvédelem, az emberi jogok védelme. Még mindig minden gyerekcipőben jár, de mégis egyértelműen halad valamerre.

Régebben a szegény nélkülöző családok vagy a drága gyógykezelésre szoruló gyerekek ugyanúgy léteztek. Csak éppen nem tudták kiposztolni, hogy segítséget kérjenek. Nem láttuk a családi erőszak elszenvedőit, mert nem tudtak az internet népéhez fordulni, hogy igazságot szolgáltassanak nekik.

Az igazi hősök persze azok, akik borzalmas körülmények között is megpróbálják jobbá tenni a világot. Azok a marcona indiai férfiak, akik kényszerházasság és halálos ítélet elől bújtatnak szerelmes párokat. Az a szíriai férfi, aki a szétbombázott romok között kutatja fel az elárvult kutyákat és macskákat. Az a német nő, aki iskolát működtet egy háborús övezet közepén, de senki nem ismeri, én is csak egyszer hallottam róla egy dokumentumfilmben.

A hozzájuk hasonlókról tudunk mi példát venni a kényelmes fotelben ülve, és cselekedni. Kezdetnek már az is valami, ha nem fordítod félre a fejed, ha a szomszédék rendszeresen verik a gyereket, vagy ha kóbor kiscicát vagy erdőbe kiszórt zsák szemetet látsz. Ha nem is mersz közbeavatkozni, akkor kérj segítséget, de ne menj el a dolgok mellett lehunyt szemmel, mintha attól nem léteznének! Mert tényleg rajtunk is múlik, hogy a "régen minden jobb" volt illúziója helyett most legyen minden jobb, mint régen volt.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock