A projekt Isikava Jumi japán színésznő és író nevéhez fűződik. Maga a #KuToo egy szójáték (japánul a kutsu szó cipőt, a kutsuu pedig fájdalmat jelent), ami a kizárólag nőket érintő problémaként a #MeeToo-kampány figyelemfelkeltő erejére is épít.
Isikava szerint a munkáltatók nemcsak azért nem kötelezhetnék az alkalmazottjaikat magassarkú viselésére, mert az - adott esetben - fájdalmas és egészségtelen is lehet, hanem mert egyúttal tárgyiasít is: a nő esztétikai, szexuális funkciójára fókuszál egy munkahelyi kontextusban, ahol annak nem lenne helye.
A média sok helyen torzítva hozza a #KuToo üzenetét, mintha az aktivisták és a petíció aláírói magát a magassarkú viselését akarnák betiltani, holott erről szó sincs. Isikava szerint a probléma az, hogy a japán üzleti életben tiszteletlenségnek számít, ha egy nő nem magassarkút visel, vagyis nem tiszteli meg munkatársát, üzleti partnerét "a megfelelő öltözékkel". Meggyőződése, hogy a helyes út a választás szabadsága volna, vagyis ha minden női munkavállaló eldönthetné, hogy magas- vagy lapossarkú cipőt visel-e a munkahelyén.
Noha néhány nap alatt több, mint 20 ezren írták alá a petíciót, a döntéshozók gondban vannak. Egyrészről ugyanis egy cégnek joga van ahhoz, hogy dresszkódot terjesszen elő, másrészt pedig a konzervatív japán társadalomban máig erős íratlan szabály, hogy az illendő öltözék férfiak számára az ing, a hosszúnadrág, a zakó és a nyakkendő, míg a nők kosztümöt és - figyelem, itt a lényeg - magassarkút viselnek.
Ha a magassarkú kikerül a kötelező elemek köréből, akkor onnan már csak egy lépés, hogy mikor ülnek majd rövidnadrágos, pólós férfiak és tréningruhás, sportcipős nők a tárgyalóasztalhoz vagy az ügyfélszolgálat paravánjai mögé - vélik sokan. Ó, a hanyatló Nyugat ópiuma...!
A probléma persze nem csak a japán kultúra sajátosságaiból fakad. 2015-ben óriási botrány volt abból a cannes-i filmfesztiválon, hogy nem engedték vörös szőnyegre lépni a lapos talpú cipőket viselő nőket. A következő évben Julia Roberts volt az a hollywoodi Isikava Jumi, aki zászlajára tűzte a diszkrimináció ügyét: mezítláb jelent meg a díjátadón, így tüntetve a kötelező magassarkús dresszkód ellen, ami sajnos a nyugati kultúrában is nők millióinak életét határozza meg.
Nem olyan rég épp Lady Amelia Windsor (aki a 39. a brit trónörökösök listáján, a nagyapja II. Erzsébet unokatesója volt, innen a rokonság) tűnt fel egy kisestélyis eseményen... méghozzá fehér tornacsukában.
Miközben a nők nagyobbik része a kötelező magas sarok ellen kampányol, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik szeretnének ugyan ilyen cipőt viselni, de nem nyílik rá lehetőségük! Az elegáns női cipők méretezése többnyire 38-asnál kezdődik és 42 körül véget ér, így akik ennél kisebb vagy nagyobb lábon élnek, általában kénytelenek a gyerekosztályon vásárolni vagy férfi cipőt hordani, a tűsarkú számukra elérhetetlen álom marad.
Ezért is van szükség olyan "hősökre", mint a 43 éves New York-i mozgássérült nő, Lauren Ruotolo, aki 30-as, 32-es, 34-es magassarkúkat tervez.
Vagy a Los Angeles-i Ashlie Davisre, aki a 44-es, 46-os lábon járó nők számára kínál elegáns tűsarkúkat. "Számomra ez egy misszió, hiszen azt akarom, hogy a fizikai adottság senki stílusát ne korlátozza" - fejtette ki Davis a Huffington Postnak.
Ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen a #KuToo üzenete is ez: szabadságot minden nőnek abban, hogy milyen cipőt hord - anélkül, hogy társadalmi elvárások és külső kényszerek befolyásolnák a választását.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.