Botrány, ha kitiltják egy étteremből a gyerekeket! Vagy nem?

A hírekbe is bekerült, hogy Rügen szigetén egy elsőosztályú étterem vacsoraidőben nem kér a kicsikből, mivel a tulajdonosnak elege van abból, hogy a randalírozó gyerekek tönkreteszik a dekorációt és zavarják a nyugodtan falatozó vendégeket.

Nem ők az egyetlenek. A német éttermek tucatszám döntenek így - nem csak a legfelsőbb kategóriában -, aminek kapcsán persze heves vita bontakozott ki számos felületen. Észszerű intézkedés, vagy súlyos diszkrimináció, ami azt sejteti, hogy talán a feketék és a zsidók lesznek a következők...?

Hasonló tiltás az olaszoknál például elképzelhetetlen lenne: ott teljesen természetes, hogy az éttermekben és a bárokban este tízkor még másfél-két éves gyerekek rángatják le az abroszokat az asztalról, és senki sem szól rájuk. A gyerek az élet része, a helyiek szerint később így tanulják meg, hol hogyan kell viselkedni. A későre tolódott délutáni szieszta miatt pedig a kicsik éjfél előtt úgysem aludnának. Hova tenné őket a szülő, ha a hűs nyári levegőn még meginna egy jó korsó sört?

Mivel éttermet még nem vezettem, gyerekem viszont van, alapvetően azt gondolom: egy felelős szülő, nagyszülő képes felmérni, hogy az adott korú és karakterű gyerekkel hova lehet beülni, és hova nem. Teljesen egyértelmű, hogy egy izgága totyogós nem való abba a belvárosi csúcskategóriás étterembe, ahol 15-20 ezer forintos fogásokat szolgálnak fel néma áhítattal.

Ha a felnőtt mégis rosszul választott, és nem kompatibilis a hellyel a gyerek viselkedése, szerintem teljesen rendben van, ha a személyzet felhívja erre a figyelmét, esetleg - indokolt esetben - távozásra szólítja fel. Mert aki nem látja, hogy nincs a kezében az irányítás, és ezzel másokat is zavar, az a közösségi viselkedés alapvető normáit hagyja figyelmen kívül. Ugyanakkor egy nyugodt, szófogadó, értelmes tízéves miért ne költhetné el a vacsoráját akár egy felső kategóriás étteremben? A korlátozás tehát oké, de én nem feltétlenül életkorhoz, hanem inkább viselkedéshez kötném.

Az igazi probléma azonban nem az, hogy a topéttermekbe nem mehetnek be 14 éven aluliak délután öttől. Inkább az, hogy nincs több kimondottan gyerekbarát hely, ahová kisbabával és totyogóssal is be tud ülni az ember egy kávéra, teára, levesre, frissensültre, hamburgerre. Komoly probléma, hogy az 1-3 éveseket sok szülő nem tudja hova tenni, de közben neki is jólesne egy kis kimozdulás.

Az egyik kávézó előtt, ahol a bejáratnál leveszed a cipőt a kicsik miatt, és tiszta, igényes babasarok van, már reggel kilenckor sorban állnak az aprógyerekes anyák. Ki vannak éhezve egy kis nyugalomra, és egy jó lattéra, sütire, amit úgy fogyaszthatnak el - lehetőleg hasonszőrűek társaságában -, hogy közben a baba nyugodtan eljátszik a habtapin, a totyogós meg nem tör össze semmit, ha rohangászni támad kedve. Ilyenkor az ember egy picit annak érzi magát, aki a gyerek előtt volt, és lazul egyet.

Ha valaha is vendéglátó egységet nyitnék, egészen biztosan ezt a vonalat vinném, hiszen óriási igény mutatkozik rá, és meglepően kevés a konkurencia. Pedig mi kell hozzá? Cipőtartó a bejáratnál, babarács a konyha és a mosdó előtt, egy rakat olcsó játék, puha talaj, gyakori felmosás, egy magas polc az asztalok mellett a törékeny holmiknak, és sok tartós műanyagból készült csésze, pohár, tányér... Na, meg persze kötél idegek a személyzet részéről. Az eredmény viszont? Kisimult anyák, vidáman matató csemeték - és hatalmas profit...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock