A mozgalomnak - mert itt bizony erről van szó - számos pozitív vonulata van.
Valóban, a tudatos gyermekteleneket (vagyis akik nem terveznek utódot) sokszor elítélik, önzőnek bélyegzik, dacára annak, hogy a túlnépesedés létező globális probléma, és mindenkinek joga van dönteni a saját életéről. Nem ritka, hogy az elhatározásukat bagatellizálják, kinevetik őket, hogy egy napon biztos benő majd a fejük lágya.
Esetleg azzal riogatják őket, hogy utólag majd megbánják a döntésüket, amikor "már késő lesz". Ha nők, pláne gyakran találkoznak a diszkrimináció számos formájával - éppen ezért örvendetes, hogy végre kampány épül a tudatos gyermektelenség valós alternatívaként történő elfogadása köré.
A mozgalom rámutat, hogy sokan a partnerüket manipulálják a gyerekvállalással, ami nem minden esetben két felelős felnőtt ember döntése (meglepő módon nemcsak a nők, a férfiak is gyakran hiszik, hogy így magukhoz láncolhatják a kapcsolatból kifelé tekintgető választottjukat). Bizonyos réteg a munkahelyről való menekülés reménye, esetleg kimondottan a segélyek és kedvezmények miatt vállal utódot.
Persze ennek nagyúri változata sem sokkal vonzóbb: amikor a sikertelen szülő gyermekén keresztül próbálja megvalósítani saját álmait, méltatlan, sokszor embertelen helyzetekbe sodorva ezzel a porontyot. Sok "gyerekmentes" - az említett csoportok tagjai közül is - épp egy ilyen ifjúkor traumáit nyögi.
Mosolygó, tiszta, illatos, udvarias gyerekek, rendezett otthon, álmaikat megvalósító, harmonikus kapcsolatban és jó anyagi körülmények között élő szülők. Ez is a valóság egy arca, de van ennél sötétebb is: amikor kevesebb pénzből és időből kell többet adnod. Az ezzel járó harcokat nem minden kapcsolat ugorja meg és nem minden személyiség éli túl.
Az, hogy a nehézségekről, akadályokról és problémákról is beszélünk, nem veszi el a gyerekvállalástól a termékeny korú nők és férfiak kedvét, hanem segít abban, hogy felelős döntés szülessen.
Ez egyértelmű, elvégre nemcsak azok lehetnek nyitottak rá, akiknek nincs csemetéjük - a nagycsaládosokban is megjelenhet az igény, hogy olykor-olykor nyugodt, csendes, zsivalymentes közegben töltsenek el néhány órát, esetleg egy hétvégét. Sőt: lehet, hogy bennük a legerősebb, haha... Amíg túlsúlyban vannak a semleges és a kimondottan gyerekbarát vendéglők, kávézók, strandok és szállodák, fölösleges a gyerekmentes címke miatt aggódni, elég nagy a piac az utóbbi igény kielégítéséhez is.
Az, amikor a látókör szélesítése átvált gyűlöletbeszédbe. Amikor az anyákat, apákat világuralomra törő szörnyetegekként ábrázolják, akiknek egyetlen céljuk kártékony "lárváikkal" együtt, hogy mérgezzék a vizeket, rontsák a levegőt, tonnányi szeméttel szennyezzék az erdőket. Direkt ordításra trenírozott gyerekekkel lyukasszák ki a szomszéd dobhártyáját, és kiűzzék a nyugalomra vágyó felnőtteket a békés kisvendéglőkből és bevásárlóközpontból.
Amikor a gyerekes családokat viccesnek szánt mémekben úgy festik le, mintha senkire nem volnának tekintettel, és a társadalom csecsén élősködő paraziták volnának - akik a fogantatás első másodpercétől hideg fejjel visszaélnek a privilégiumaikkal, direkt a gyerekmentes társadalom rovására.
Emberek! Annyi ellentét van a világban, annyi törésvonal. Legalább a családformával kapcsolatos személyes döntések mentén ne ássunk már árkokat, hanem inkább építsünk hidakat: például a fenti négy pont tudatosításával, gyűlölködés helyett.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.