464 évvel ezelőtt Nápoly vezetése drasztikus lépésre szánta el magát: teljesen betiltották a nyilvános csókolózást. Nem azért, mert prűdek voltak, hanem mert így akarták megállítani a szifilisz pusztítását. A csók hirtelen a romantikából a halálos kockázat kategóriájába sorolódott át.
Ma már el sem tudjuk képzelni, de volt idő, amikor egy ártatlan csókért akár az életével is fizethetett az ember. A történelem tele van bizarr szabályokkal, de az, amit 464 évvel ezelőtt, 1562. március 21-én vezettek be Itáliában, még közülük is kilóg. Ami nekünk a szerelem legtermészetesebb jele, az akkoriban egyet jelentett a rettegéssel és a veszéllyel.
Forrás: 123rf.com
Pánik volt az utcákon, a csók mint ellenség
A XVI. századi Itáliában a pezsgő hétköznapokban egy rejtélyes és kegyetlen betegség, a szifilisz ütötte fel a fejét és évtizedekig szedte halálos áldozatait. Akkoriban még senki sem tudta, mik azok a baktériumok, vagy pontosan hogyan terjednek a fertőzések, csak azt látták, hogy a baj gyorsan és kíméletlenül csap le. Mivel az orvosok sötétben tapogatóztak, a városvezetők úgy gondolták, a legegyszerűbb, ha megtiltják az embereknek, hogy egymáshoz érjenek. És mi az, ami a legszembetűnőbb testi érintkezés két ember között? Természetesen a csók. Így született meg a szigorú rendelet: aki nyilvánosan csókolózott, azzal szemben kíméletlenül felléptek.
Nyilvános csókolózás betiltása
Nem vicceltek, a korabeli források szerint, aki lebukott, arra súlyos büntetés, sőt, szélsőséges esetben akár halálbüntetés is várhatott.
Mai szemmel ez elképesztő túlzásnak tűnik, de akkoriban a szifilisztől való rettegés minden józan észt felülírt.
A piacokon és tereken mindenki gyanakodva figyelte a másikat, nehogy egy szerelmes gesztussal adják tovább a kórt.
Higanyos krémekkel kenegették a betegeket
Mivel a tudomány még gyerekcipőben járt, sokan azt hitték, a rossz levegő vagy éppen az isteni büntetés okozza a bajt. A szifiliszt sokszor erkölcsi kérdésként kezelték: a prédikátorok szerint a bűnös életmód miatt jött a betegség, így a csókolózás eleve gyanús dologgá vált. A gyógymódok pedig néha veszélyesebbek voltak, mint maga a kór.
Higanyos krémekkel kenegették a betegeket és fura főzeteket itattak velük, amikbe sokszor bele is haltak.
A csóktól való félelem tehát valahol érthető volt, csak éppen a probléma gyökerét nem látták át.
A szerelem végül győzött
Ahogy az lenni szokott, a tiltás nem tarthatott örökké. Ahogy telt az idő, az orvostudomány is kezdett magára találni, bár a szifilisz pontos okát csak jóval később, 1905-ben sikerült megfejteni. Ez a kór nem csak ijesztő volt, hanem igazi rémálom: Európa-szerte milliók életét követelte, és aki elkapta, annak sokszor a szívét vagy az elméjét is teljesen tönkretette.
Végül nem a szigorú tiltások vagy a furcsa főzetek hozták el a megváltást, hanem a tisztaság és legfőképpen a penicillin megjelenése.
A XX. század közepére ez a csodaszer szinte teljesen kihúzta a betegség méregfogát, és végre véget vetett a halálos áldozatok korszakának.
Ez a sztori ma már csak egy fura emlék arról, milyen kétségbeesett döntéseket hozunk, ha félünk. A lényeg viszont megmaradt: a történelem sok mindent elvehetett, de a csókolózást nem tudta kiirtani.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
