A közösség egy emberként háborodott fel, miközben a történetét megosztó nő zavartan magyarázkodott: mégis mit tehetne? Hiszen függ a pasastól. Ő vett neki autót, ékszereket, ruhákat és kütyüket, nélküle fedél sem volna a feje fölött.
Többen is javasolták, hogy szakítson mielőbb, de a többség ártatlan áldozatként kezelte a lányt. Persze, én is tisztában vagyok a bántalmazás forgatókönyvével és azzal, hogy ezekből a kapcsolatokból nemcsak anyagilag és fizikálisan, de érzelmileg is nehéz kilépni. Tudjuk, hogy az efféle öltönyös, nem ritkán nárcisztikus abúzer módszeresen építi le partnere önbizalmát, és minden formában a végletekig kiszolgáltatottá teszi.
Ám azért álljunk meg egy szóra, mert van itt valami, amiről senki sem beszél: amikor egy 55 éves férfi meghódít egy 25 éves lányt, akkor már az első pillanattól fogva borítékolva van a kapcsolat dinamikája. Ezt legfeljebb a világ legnagyobb szerelme és legmagasabb érzelmi intelligenciája írhatja felül.
Egy 55 éves felsővezető karrierje csúcsán van, sok pénzzel, míg egy 25 éves lány legfeljebb elvégezte az iskoláit, és szerzett egy-két év gyakornoki tapasztalatot. A pasinak komoly kapcsolatrendszere, órási tapasztalata, ingó és ingatlan vagyona van - ember legyen a talpán, aki nem él vissza ezzel!
Az a típusú nő pedig, aki 30-40 évvel idősebb társat választ, ha nem is feltétlenül aranyásó vagy trófeafeleség (elvégre a szerelemnek nincs kora), mindenképpen azt az érzelmi és - nem utolsósorban - anyagi biztonságot keresi, amit az ilyesfajta egzisztencia ad. Az sem titok, hogy létezik egy réteg, aki ezzel bizony csúnyán visszaél: hatalmát, befolyását, anyagi előnyét és manipulációs képességét arra használja, hogy fiatal kedvesét magához láncolja és sakkban tartsa.
Szerintem - és most durva leszek - az igazság az, hogy ezek a nők néha merő kényelemből nem lépnek ki a problémás kapcsolatból. Inkább elnézik a másik viselt dolgait, csak továbbra is London belvárosában élhessenek egy tágas, panorámás lakásban, a legjobb designer holmikat hordhassák és csilivili autót vezethessenek.
Nem is beszélve az elegáns, intellektuálisan magasabbrendű társasági életről, ahol olyan szerepben tetszeleghetnek, amit a maguk jogán aligha értek volna el. Egyszerűen túl fényes és csillogó ez az élet ahhoz, hogy az árnyoldalak miatt lemondjanak róla.
Hiszen ha a szóbanforgó nő összepakol és lelép, akkor jó eséllyel bébiszitterként vagy takarítóként kell elhelyezkednie, és garantáltan nem a Piccadilly Circus-szel szemben fog lakni, hanem valahol a pakisztáni negyed legsötétebb zugában három lakótárssal. Lássuk be, ez erős váltás lenne, inkább összeszorítja hát a fogait, és legfeljebb a zárt női csoportokban panaszkodik, hogy őt bizony mennyire elnyomják, megalázzák és elhanyagolják - gyémánt nyaklánc ide vagy oda.
A radikális feministák szerint az ilyen nő egészen addig áldozat marad, amíg a nők nem futhatnak be fényes karriert hasonlóan könnyedén, mint a férfiak. Ám én ezzel csak részben értek egyet. Az igazság az, hogy egy ponton minden embernek - akár férfi, akár nő, akár fiatal, akár idős - döntést kell hoznia: magának kaparja ki a gesztenyét a szabadsága érdekében, vagy inkább mások hátán kapaszkodik a magasba. Az utóbbi viszont az önrendelkezésébe kerülhet. Nem mindig igaz, hogy nincs lehetőség dönteni...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.