A hónap dolgozója vagy, de a pénzt gyógyulásra költöd!

Márpedig én nem szeretnék egy kiégett, morgós banya lenni a 30. szülinapomra. Félreértés ne essék, utálom, ha valaki látszatmunkát végez, esetleg látványosan szenved minden nap a klasszikus 8-tól 4-ig tartó munkaidőben. Nem tetszik, ha a boltos rám sem néz, és már a hanglejtésével is elküld melegebb éghajlatra. Ahogy azt sem szívlelem, amikor a bunkó pincér tartja a markát a borravalóért, és még én érezzem magam szarul, ha nem adok némi extra juttatást - már elnézést, de tudtommal van fizetése.

A főnököd nyilván azt várja el tőled, hogy állandó jelleggel 110%-on teljesíts. A lelketlenebb fajta pedig emellett előszeretettel érezteti, hogy selejt vagy - holott otthon titokban összeteszi a két kezét, amiért olyan embert talált, mint te...

Ezért tisztában kell lenned a saját értékeiddel és azzal, hogy amit elvárásként prezentálnak feléd, az általában az álomhatárt súrolja. Ezt a feletteseid is tudják, csak épp megpróbálják kipréselni belőled az utolsó szuszt is. Ráadásul számos munkahelyen befigyel a jó öreg versengés. Csodálatos, ha az élen jársz, csak nem mindegy, milyen áron: hazafelé is ezen stresszelsz a buszon, vagy szimplán csak élvezed a megmérettetést?

Különben is, kit érdekel, ha nem te leszel a hónap dolgozója? A nyugdíjas éveidben, amikor majd a hintaszékben fejtegeted a keresztrejtvényt, hidd el, nevetni fogsz az egészen! Már ha egyáltalán emlékezni fogsz rá... Tudom, lépten-nyomon azt próbálják éreztetni veled, hogy nem vagy elég jó, összekaphatnád magad, és különben is, a Timike múltkor meg tudta csinálni azt, amit te lehetetlennek vélsz. Pedig ha annyira rossz munkaerő lennél, valószínűleg már rég ajtót mutattak volna neked, nem?

A heti 40 óra munka szerintem minden, csak nem optimális. Amikor 30 órában dolgoztam, érdekes módon sokkal produktívabbnak éreztem magam, és nem mellesleg az életkedvem sem ment el a munkanap végére. Svédországban egyre több vállalatvezető belátta, hogy elég a napi 6 órás munkaidő: a termelés ugyanúgy megmaradt, ha nem növekedett.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy legtöbbünknek nagyobb gondja is van a munkán való idegeskedésnél. Csak hát ugye ezt nem osztjuk meg a kollégákkal (miért is tennénk, erre vannak a barátok meg a pszichomókus), így aztán pláne nem túl igazságos a verseny. Talán nem is gondolnád, de lehet, hogy a HR-esnél befigyel egy alkoholista apuka, a leterhelt középvezetőnél meg egy Down-kóros gyerek. A mindig mosolygós munkatársnőd éppen válik, és a munkaidő végével retteg, amiért mennie kell a bíróságra.

Normális esetben ott a magánéleted többi része is, barátokkal, párkapcsolattal és családdal - rájuk is időt kell szánnod, hiszen egyiket sem adják ingyen. Ami engem illet, inkább legyen egy színes, élményekkel tarkított életem, mint egy oklevelem, hozzá a borítékba rakott 20 ezer Ft bónusszal. Dehát kinek mi...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock