Talán végre felfedezik a sokak életét megkeserítő és kioltó betegség ellenszerét. Otthon még eszébe jut valami, ami előrelendíthetné az ügyet - gyorsan bele is kaparja a jegyzetfüzetébe, majd leül játszani a gyerekkel.
Nem olyan messze innen egy programozó csoport első tagja megérkezik a találkára. Hosszú éjszaka következik. Reméli, hogy amikor odaérnek a többiek, egy lépéssel előrébb haladnak a legújabb számítógépes játékuk megalkotásában. Hirtelen eszébe jut a neve is, legyen mondjuk, a Nemi Erőszak Napja, azaz Rape Day. Gyorsan bele is kaparja a jegyzetfüzetébe, majd leül a számítógép elé.
Szívesen mondanám, hogy fikció az egész, de nem tehetem. Az első történet szerencsére igaz, a második pedig sajnos. Nemrég ugyanis egy cég kijött egy számítógépes játékkal, melyet Rape Day-re kereszteltek, és amelynek célja pont az, aminek első olvasásra látszik: nőket kell benne megerőszakolni. A cég kitartó lobbi nyomására visszavonta ugyan a játék kiadását, viszont a hivatalos oldalukon közölték: meg fogják találni a módját, hogy ezt a programot eljuttassák azokhoz, akik szeretnének játszani (!) vele.
A Rape Day-jel kapcsolatos posztokat elárasztották a döbbent kommentek: "Mivé vált a világ?" "Hú, de betegek az emberek!" Mások azonban kardoskodnak a létjogosultsága mellett: "Akkor tiltsák be a horrorfilmeket is!" "Ugyan, ez csak egy játék!" "Akkor már ne is legyen nemi erőszak ábrázolás a filmeken? Hallgassuk el? Biztos, hogy ez a jó irány?"
A "jó" és a "rossz" oldal itt is pont ugyanúgy csapott össze, mint az élet bármely oldalán: vannak, akik fegyvert gyártanak, és vannak, akik gyógyszereket. Akad, aki megöli az embertársát, és olyan is, aki megöleli a leprásokat. Mindig így volt ez, és mindig is így fog maradni. Mitől érzem mégis azt, hogy ez a játék veszélyesebb és alattomosabb, mint a háborúk, a horrorfilmek vagy a való életben történt gyalázatos megbecstelenítések?
A háborúban gyilkolnak, tudjuk jól. Egy golyóval megölni egy távolban futó ismeretlen embert még annak is kegyetlen sokk, aki elvileg "azért ment oda", hogy ezt megtegye. Vért látni, hullamerev embert látni, halált látni ugyanis nem olyan "sima", "könnyű", mint ahogyan elképzeljük.
Ám még a fegyver általi halálnál is borzalmasabb a kínzásokkal elnyújtott gyilkosság: amikor az elkövető közelről (élvezettel?) nézi végig áldozata haláltusáját, fájdalomtól eltorzult arcát. A Rape Day nem egy "sima lövöldözős játék". A "főhősnek" nőket kell erőszakolnia. Közel kell mennie hozzájuk. Az áldozat "megszemélyesül", a játékosnak hosszú percekig részt kell venni a kínlódásában.
Miért rosszabb, mint egy horrorfilm? Egy film - amellett, hogy tudjuk jól, fikció - egy történetet mesél el, melyben mi, nézők, "nem vagyunk benne". Csak nézzük. A legegyszerűbb dramaturgiájú filmekben is van egy történet, mely hátteret ad a tetteknek. Ha nemi erőszakot ábrázolnak, akkor előtte minden bizonnyal vázolják, hogyan jutott oda a szereplő, hogy elkövesse. Keretbe van foglalva az egész bűncselekmény. (Ettől még persze nem támogatandó, de a néző akkor is kívül marad a történeten.)
És miért rosszabb a Rape Day, mint a valóságban elkövetett hasonló cselekedet? Mert súlytalanná, természetessé, "semmiséggé" degradálja a nemi erőszak borzalmát. A Rape Day úgy állítja be a nemi erőszakot, mint egy következmények nélküli tettet. Nem mutatja reálisan a történéseket: a sokkos állapotban megmerevedett női testet, a rettegéstől eltorzult arcot, az állati üvöltésfoszlányokat... hiszen ez "csak egy játék".
Igen. Talán. Mindaddig, amíg meg nem történik veled, a kislányoddal, esetleg a nagymamáddal vagy a barátnőddel.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.