"Amikor a feleségemmel komolyra fordult a kapcsolatunk, én azonnal szerettem volna gyereket, ő azonban még pár évig a munkájára és az utazásokra koncentrált volna" - kezdi történetét a magas, sportos, szálkás izomzatú férfi.
"Végül öt éve voltunk együtt, amikor elhagytuk a védekezést. Mindketten harminckét évesek voltunk. Eltelt három, négy, öt, hat hónap, de nem történt semmi. A párom csendben sírt, én pedig álltam a tükör előtt, és egyre jobban utáltam magamat. Hát micsoda férfi vagyok én, hogy még csak teherbe sem tudom ejteni a feleségemet?
A hetedik hónapban fordultunk orvoshoz. Azt mondta, a nőknél összetett dolog a meddőség okát felderíteni, de nekem elegendő mintát adnom. Így is történt, és kiderült, hogy ilyen kórosan alacsony spermiumszámmal kicsi az esélye annak, hogy valaha is célba érjen a muníció. Pocsékul éreztem magamat.
"Laci és a párja ekkoriban még szerette volna elkerülni a lombikprogramot. Amolyan ijesztő végső állomásként tekintettek rá, amire remélhetőleg nem lesz szükség. Ma már mindketten tudják: a lombiknak köszönhetik, hogy végül valóra váltak a családalapítással kapcsolatos álmaik.
"Az első vizsgálat után bő egy év telt el: mindennel megpróbálkoztunk, hogy természetes úton essen teherbe a párom. Még a futás során használt felszerelésemet is megvizsgáltuk - pláne a szűk nadrágokat -, az étrend-kiegészítőimet és az edzéseimet szintén. Mindketten vizsgálatok tucatjain estünk át.
Meggyőződésem volt, hogy aki egész életében egészségesen élt, annak nem lehet gondja a spermiumszámával. Ma már persze tudom, hogy ez hülyeség. Bárhol beüthet a ménkű, de ez még nem a világ vége - hiszen itt a lombik, ami nem az ellenségünk, hanem a szövetségesünk.
Míg én a férfiasságom miatt aggódtam, a feleségemnek inkább spirituálisan volt nehéz helyre rakni magában, hogy Petri-csészében találkoznak a sejtjeink. Végül megértettük: ha Isten, az Univerzum vagy a létezés - bárhogyan is nevezzük - nem akar ránk bízni egy kis életet, a Petri-csészében sem történik semmi. Hiszen a lombikos próbálkozások igen gyakran sikertelenek, és a pár végül gyerek nélkül marad."
Laciéknak azonnal szerencséjük volt: nemcsak az embrió bizonyult életképesnek, de a beültetés is problémamentesen zajlott. A terhesség és a szülés szintén teljesen panaszmentes volt. "Máig megvan a pozitív teszt, bár mi már korábban, egynaposan láthattuk a leendő kisfiunkat" - lelkendezik Laci. Kezdetben ugyan parázs viták voltak köztük az állandó stressz és a félelmeik miatt, de úgy tűnik, a hosszú, reményekkel teli várakozás végül még jobban összekovácsolta őket.
"Talán így nőttünk fel a szülői szerephez, így vált természetessé az a rengeteg lemondás, amivel az első néhány év járt" - összegzi a lényeget a férfi, aki most először érezte úgy, hogy fesztelenül tud beszélni a kezdeti kihívásokról. Ennek egyszerű az oka, heteken belül érkezik a második csemetéjük, aki szintén Petri-csészében fogant.
"Engedélyeztünk magunknak két év védekezés nélküli szexet, mert sokszor az első lombikos baba után a második már természetes úton érkezik. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de ettől még boldogok vagyunk, hogy a kistesó is ránk talált" - mosolyog.
A fejlett világban 100 párból nagyjából 12-13-nak nem lehet gyereke természetes úton. Sokuk számára a lombikprogram jelenti a megoldást. Ugyan nem mindig zárul hasonló happy enddel, mégis, több mint 8 millió lombikbaba jött a világra az elmúlt negyven évben...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.