Ismerd fel időben a jeleket, melyekből kiderül: eleged van abból, hogy összeszorított fogakkal tűrsz!
Már nem udvariaskodsz, nem játszod meg magad. Pontosan tudod, hogy lesznek, akik ítélkeznek feletted. Tudod, hogy kik, miért és hogyan súgnak majd össze mögötted, de már nem zavar. Annyi mindenre kell az energiád - amiből most épp kevés van -, hogy ösztönösen kihunyt benned a megfelelési kényszer utolsó szikrája is.
Mennyi erőltetett mosoly, könnyed csevegés és vidám társasági esemény van mögötted! Hányszor humorizáltál már a nehézségeken, vagy legyintettél: "Ugyan már, nincs semmi gond, ami van, az is megoldódik!" Ma már túl vagy ezen - néhány egyszerű, lényegre törő mondatban közlöd, mi veled a helyzet. Minek komédiázni? Már az is könnyebbség, hogy nincs szükség pózzá merevedett grimaszra, és önmagad lehetsz.
Azelőtt mindent magad oldottál meg, és rettegtél attól, hogy másokat terhelj. Most végre minden felajánlott segítséggel élsz, sőt - számodra is teljesen meglepő módon -, kéred is, ha szükségét érzed. Tudod, hogy átmenetileg elfogyott az erőd, így végre törékeny embernek mersz mutatkozni a korábbi szuperhős helyett...
Olyan hosszú időn keresztül alkalmazkodtál másokhoz, próbáltál megfelelni és támogató hátteret nyújtani, hogy többé nincs erőd újra háttérbe szorítani magad. A természetes életösztön diktálja így: ha megtennéd, minden bizonnyal idegösszeomlás, depresszió vagy súlyos betegség volna a vége. Az éhező farkas sem türelmes, ha táplálékot lát.
Eddig mindig te voltál az, aki másokat segít - most pedig félreálltál, és csak magadat ismételgeted, mint mikor megakad a tű egy lemezen. Valahol érthető, hogy megváltoztál, hiszen olyasmivel küzdesz, ami túlmutat önmagadon, és egyelőre még csak keresed a lényed új definícióját ebben a szerepben.
Hideg racionalitással értékeled a kilátásaidat, és közben újfajta önismeretre teszel szert. Aztán újra elgyengülsz, és kell melléd valaki, aki megtart: józan szavakkal, tiszta rálátással, osztatlan figyelemmel, őszinte szeretettel. Minderre most nagyobb szükséged van, mint valaha: az, hogy ezt ki is fejezed, sokakat meglep, még a belső körödből is.
Lassan eljön az a pont, amikor nem küzdesz a jelen állapot ellen. Egyszerűen elfogadod: ahhoz, hogy újra erős és önazonos legyél, ezt a szakaszt is át kell élned a maga teljességében. Még soha nem érezted ennyire tisztán, hogy milyen igaz az olcsó közhely: ami nem öl meg, az megerősít.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.