Mióta összeköltöztünk, az idegeimre mész!

A legtöbb kapcsolatban eljön az a pont, amikor már szeretnétek minden nap együtt ébredni és megosztani egymással a hétköznapjaitokat is.

Ez viszont rengeteg kérdést vet fel: ki költözzön kihez, milyen legyen a berendezés, ki mennyit fizessen a rezsibe...? Persze, az együtt alvós randik során már rengeteg minden kiderült rólatok. Például az, hogy te délelőtt tízre vagy életképes, miután megittál két bögre kávét, míg a párod már hajnali hatkor pezseg, és tettre kész.

Az egyikőtök kriptában szeret aludni, csutkáig lehúzott redőnnyel, míg a másik az utcai lámpák fényében tér nyugovóra, nyitott ablakok mellett. Megannyi apróság, ami a hétköznapok rutinjában egy idő után vitaforrás is lehet...

Néhány ötlet, hogyan kerüld el a buktatókat:

Ne görcsölj rá!

Ha a pár egyik tagja költözik a másikhoz, az mindig nehezebb, hiszen egy megszokott, jól bejáratott otthont kell a magáévá tennie. A beköltöző fél úgy érezheti, hogy túl sokat kell alkalmazkodnia a másik kialakult szokásaihoz. A legjobb megoldás az új közös otthon (akár saját, akár albérlet).

De ha ez nem kivitelezhető, akkor érdemes újratervezni az eddigi jól bejáratott csajos vagy fiús lakást, és úgy kialakítani, hogy mindkét fél szívesen menjen haza. Lakberendezési kérdésekben általában a nőké az utolsó szó - talán mert bennük dolgozik jobban a fészekrakó ösztön. Szerintem elég kevés férfit hoz lázba a tapéta kiválasztása vagy a teáskészlet mintája.

De semmiképp se görcsölj rá a tökéletes otthon álomképére annyira, hogy megfeledkezz a legfontosabb szempontról: a közös fészekben mindkettőtöknek egyformán otthon kell majd éreznie magát!

Kompromisszum helyett konszenzus

A csapból is az folyik, hogy a párkapcsolat, az együttélés és a családalapítás kompromisszumokkal jár. De én nem szeretem ezt a kifejezést, hiszen azt jelenti, hogy mindkét félnek le kell mondania valamiről a másik fél javára: "Nem teszem ki a csipketerítőimet, ha te sem rakod fel a polcra a repülőmodelljeidet!"

Forrás: Shutterstock

A konszenzus ezzel szemben azt jelenti, hogy a kölcsönös megegyezés során mindkét fél jól jár: mindent figyelembe veszünk, ami a másiknak fontos. Miért kellene bárkinek is engednie valamiből, ami számára kedves vagy lényeges? Miért ne lehetne kitenni a csipketerítőket és a repülőgépmodelleket egy polcra?

Házimunka

A házimunka is sarkalatos kérdés - és vitaforrás - szokott lenni. Pedig egészen egyszerű: az végezze el az adott munkát, aki éppen ráér. A "nemszeretem" dolgokat lehet együtt is csinálni, úgy sokkal szórakoztatóbb. De ha szerencséd van, akkor a párod pont azt végzi szívesebben, amit te utálsz - és fordítva. A lényeg, hogy egyikőtök se csináljon magából mártírt, mert az előbb-utóbb konfliktushoz vezet.

Szerintem a boldog együttélés alapja az, amikor az ember úgy érzi, hogy szinte semmit sem kell feladnia az eddigi életéből, sőt, még "több" is lett az összeköltözéstől. Ha együtt élsz valakivel, akkor nemcsak őt magát vállalod, hanem az addigi életvitelét is.

Egy szép kis csomagot kapsz a pároddal: az anyóst, aki hétvégente ebédet hoz, a haverokat, akik a kanapétokról nézik a meccset, vagy éppen a kanáriját, aki egész éjjel csipog. És persze te is viszed a saját kis csomagodat: a barátnőid felugranak kávézni, apukád rendszeresen megjelenik, hogy megszereljen valamit, és a macskád jól összeszőrözi majd a párod ruháit is.

A lényeg, hogy szeretetből légy tekintettel a másikra, ne a piszkálódástól való félelemből! Meglátod, ha az odafigyelés kölcsönös, akkor minden apró bosszúságon felül tudtok majd emelkedni.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek