Ciki a szexről kérdezni egy kerekesszékest?

Az egyik legcukibb kolléganőm kiposztolt a közösségi oldalára egy számomra elgondolkodtató bejegyzést. Ő - kerekesszékes lévén - szó szerint teljesen más nézőpontból szemléli a világot.

Ezért teljesen banálisnak érezte, mikor nekiszegezték a kérdést: a mozgássérültek érzik, mi történik az ágyban - és amúgy is, hogy van ez náluk?

Ciki vagy nem ciki, sokunkban fogalmazódnak meg hasonló kérdések a mozgáskorlátozottak világára vonatkozóan: Hogy pisil? Miért nem hízik meg, ha egész nap csak ül? Örül-e neki, ha tolom, vagy szeret magától gurulni? És a kérdések kérdése: Hogy érzi magát szex közben, vagy egyáltalán érez-e közben valamit? De kínosnak érezzük feltenni. Zavarba jövünk - félünk, nehogy megsértsük, otrombának tűnjünk, vagy alultájékozottnak látsszunk.

Pedig én személy szerint azt tapasztaltam, hogy a mozgásukban korlátozott embertársaink tényleg csak a nagyon buta kérdésekre reagálnak elfojtott mosollyal. Mert jóval toleránsabbak nálunk, az "egészségesnek" titulált embercsoportnál.

Jut eszembe, egészség! Mi vajon mennyivel vagyunk egészségesebbek náluk? Mi, akik sírunk, ha végig kell ülnünk egy napot a munkahelyen, és sírunk, ha nem ülhetünk le egész nap. Panaszkodunk, ha esik az eső, vagy, ha süt a nap... Soha semmi sem jó nekünk - türelmetlenül lökdösődünk az üzletekben, a villamoson, a mozgólépcsőn.

Nemrég ugyanez a gondolatsor cikázott végig az agyamon, amikor a tülekedők közt próbáltam haladni a mozgólépcső felé. Egyszer csak szétnyílt a sor, és odagurult egy srác. Át sem tudtam gondolni a kérdést, hogy ki fog neki segíteni, amikor ő már lepattant a székről, és a kezeivel megtámaszkodott a mozgólépcső kapaszkodóján. Ezután stabilan ránehezedett a mozgásra képtelen lábaira, és egy mozdulattal megfelelő pozícióba helyezte a székét. Mindezt annyi idő alatt, hogy még megijedni sem volt időm, miként oldja majd meg a helyzetet...

Forrás: Shutterstock

És ekkor elszégyelltem magam: miért is nem jutott eszembe egyből, hogy ezt neki hányszor kellett már végigcsinálnia egyedül, segítség nélkül? Attól, hogy nem képes használni a lábát arra, amire mi, még nem tehetetlen. Sajnos sokan nem ismerjük a kerekesszékesek világát. Pedig közelebb kerülhetnénk hozzájuk, ha mernénk kérdezni - még akkor is, ha butaságnak gondoljuk a kérdéseinket.

Persze ne az utcán lépjünk oda ismeretlen kerekesszékesekhez intim témákról faggatózni! Egy mozgásában nem korlátozott embert sem faggatnál a szexuális életéről - hacsak nem vagytok olyan viszonyban. De tapintatosan és a megfelelő helyzetben nyugodtan feltehetjük a minket foglalkoztató kérdéseket. Hiszen ahhoz, hogy tájékozott és nyitott gondolkodású emberek lehessünk, elengedhetetlen az, hogy nyitottan tájékozódjunk! ;)

Persze tényleg léteznek "ciki kategóriás" kérdések. Ha tudod, hogy képes mozgatni a lábát, és nem azért ül egész nap a székben, mert semmije sem működik úgy, ahogy nekünk - hanem valamilyen más betegség okán -, ne kérdezd meg, hogy érez-e szex közben! Már miért ne érezne? Ugyanez igaz fordítva is: Stephen Hawkingnak valóban értelmetlen és otromba lett volna nekiszegezni ezt a kérdést...

Egy biztos: én az említett kolléganőmnél életvidámabb, megértőbb, sugárzóbb személyiséggel nem sokszor találkoztam. Ő tényleg megtanult élni azzal, amit mások fogyatékosságnak látnak. És folyton megújul - célokat talál magának, és azokat igyekszik meg is valósítani. Énekel, ír, utazik, szeret, gyűlöl, nevet, sír, néha szomorú, néha boldog - úgy, ahogy mi. És még szexuális élete is van! Lehet, hogy jobb, mint nekem vagy neked... Hogy mi a titka? Értékeli azt, hogy ÉL.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?