Ezoterikus klisék, melyek hallatán kiver a víz!

Mélyen spirituális embernek tartom magamat, ezért aztán különösen fel tudnak bosszantani azok az ezoterikus klisék, amelyek egyre gyakrabban köszönnek vissza a közösségi portálokon és az önjelölt guruk YouTube videóiban. Például...

Az igazi nő a férfi hátországa...

Az igazi nő passzív, szelíd, a családi tűzhely őrzője. A háttérből irányít, ő a nyak, amely a fejet mozgatja, a férfi hátországa, támasza. Nos, nyilván ilyen is létezik - hála az égnek! -, ahogyan egyes esetekben a férfi tölti be ezt a szerepet, a nő pedig ezer másikat.

Sokfélék vagyunk: nemcsak a személyiségünk vagy az életutunk, de a lelkünk is különböző - eltérő életfeladatokkal. Éppen ezért fölösleges leegyszerűsíteni és korlátozni a nemekhez kapcsolódó szerepeket, hiszen nem ez a valóság teljes tükre.

Viszont ez a fajta álspirituális ideológia tökéletesen alkalmas arra, hogy széles rétegeket nyomorítson meg.

Aki másokat kritizál, önmagát minősíti!

Ezoterikus berkekben visszatérő mantra, hogy egymás tükrei vagyunk, és amit a leginkább elutasítunk egy másik emberben, azzal igazából nekünk, magunknak van dolgunk. Ez valóban így is van, ezt a pszichológia tudománya sem cáfolja, csak közben ne feledjük: a kritika nem feltétlenül bántó, a saját személyes érintettségünket tükröző véleménynyilvánítás - sok esetben inkább segítő, támogató szándékú.

A kritika hasznos és jó dolog, ha megfelelő motivációból születik, és kellő tudás áll mögötte. Örüljünk annak, ha ilyesmiben van részünk - akkor is, ha inkább negatív, mint pozitív!

A pozitív gondolkodás mindent visz!

A pozitív gondolkodás, az optimizmus kétségkívül előre visz - de ez nem azt jelenti, hogy meg kell szakítanunk a kapcsolatot a realitással. A szélsőséges ezoguruk gyakorlatilag megtagadják a szembenézést a valósággal, amennyiben az túl fájdalmas, nehéz vagy problémákkal terhelt.

Nem! A realitás fontos, és az igazi optimizmus csak erre épülhet, egyéb esetben naivitásról vagy ostobaságról beszélünk. A depresszió igenis létezik, és a depressziós embert nem kerülnünk kell, mint a pestisest, hanem lehetőségeinkhez mérten segíteni.

A világ most rosszabb, mint régen volt...

Gyakori - téves - elképzelés, hogy "régen" minden sokkal jobb volt: az emberek tisztességtudóbbak, becsületesebbek, hűségesebbek, kitartóbbak voltak, a világ pedig kiszámíthatóbb és nyugodtabb mederben folyt. Az, hogy ez a "régen" mikor volt, nem derül ki: lehetett a háború előtti időszak, a múlt század, a középkor, az ókor vagy az őskor is.

A gond csak az, hogy az emberi természet valójában soha nem volt gyökeresen más, mint napjainkban. Vagyis az alapjaink ugyanazok, csak az eszköztárunk változik.

Forrás: Shutterstock

Az egó egy szörnyű sárkány, amit le kell győzni!

Az "egó" spirituális értelemben (többnyire) énünk sötét, anyagi természetű oldalát jelenti: az irigy, a kapzsi, a gyáva, az önző. Első látásra valóban üdvözítő célnak tűnik, hogy örökre szakítsunk ezekkel a kedvezőtlen személyiségjegyekkel, de itt rögtön két bökkenő is van.

  • egyrészt megfelelő megélés és feldolgozás nélkül legfeljebb elfojtásról beszélhetünk "győzelem" helyett
  • másrészt pedig ezek a tulajdonságok is hozzátartoznak az emberi léthez, formálnak és motiválnak minket

Az egót tehát nem "legyőzni" kell, hanem uralni: tudatosan élni hajtóerejével és időben felismerni, kezelni a túlkapásait. Ez is ambiciózus cél, szó se róla!

Hajrá!

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?