Attól szenvedsz, hogy túlságosan szabad vagy!

Képzelj el egy fiatal, párizsi diákot a német megszállás alatt! Ez a fiú egyik nap eléd áll, és tanácsot kér tőled. Mit tegyen: maradjon otthon és vigyázzon az édesanyjára, vagy csatlakozzon az ellenálláshoz és próbálja megvédeni a hazáját?

Ha egyedül hagyja az édesanyját, az idős asszony komoly veszélybe kerülhet, hiszen az utcákon mindennaposak a lövöldözések, náci katonák cirkálnak, zsidókat hurcolnak el koncentrációs táborokba, és az élelmiszer hiánycikknek számít. Ráadásul a katonák simán elkaphatják és megölhetik a fiút még azelőtt, hogy csatlakozni tudna az ellenálláshoz. Viszont, ha az anyjával marad, eggyel kevesebb ember fog küzdeni a haza és a szerettei szabadságáért. Te mit tennél, milyen tanácsot adnál neki?

Életünk mindennapos, ámde gyötrelmes aspektusa, hogy újabb és újabb döntési helyzetekbe kerülünk. A döntéseinket pedig úgy kell meghoznunk, hogy közben nincs módunk ellenőrizni a választásaink helyességét vagy következményeit, hiszen csak egyetlen életünk van. És minden egyes döntésünk visszavonhatatlan események láncolatát indítja el.

A diák Jean-Paul Sartre (1905-1980) egzisztencialista író és filozófus tanítványa volt, aki a fenti dilemmára válaszul közölte a diákkal, hogy akármennyire is kiábrándító, de saját magának kell választania. A fiú így hát egyedül maradt a bizonytalanságával. Bár, ha jobban belegondolunk, akármilyen konkrét tanácsot adott is volna a tanára, a végén úgyis a diáknak kellett volna eldöntenie, hogy megfogadja-e azt, vagy sem. És hogy miért nem segített neki dönteni?

Mert a döntéseid tesznek azzá, aki vagy.

Egy kést azzal a céllal terveznek meg, hogy vágni lehessen vele. Ez a lényege. Ez teszi késsé. És vajon az emberi életnek mi a célja? Milyen okkal vagyunk a világon? Sartre, a nagyhatású művében, a Lét és a semmiben ezt írta: az ember "szabadságra van kárhoztatva" és minden emberi lény tökéletesen szabad. Szabadság alatt pedig azt értette, hogy az emberi életnek az égvilágon semmilyen célja sincs, mert nincs Isten, aki adhatott volna neki.

Életünk célját magunknak kell meghatároznunk, a döntéseink mentén.

Az ember tragédiája pedig nem más, mint hogy bele vagyunk vetve ebbe a kínzó szabadságba. Egyedül kell döntenünk mindenről. Arról is, hogy mi váljon belőlünk, noha a halál végül úgyis eltörli minden küzdelmünket. Ugyan hagyhatjuk, hogy mások döntsenek felettünk, hogy milyen iskolába járjunk, vagy kivel essünk szerelembe. Azonban végső soron az is egy döntés, hogy átengeded az életed felett az irányítást. És hiába is menekülnél, a következmények ugyanúgy a te válladat fogják nyomni, mert végül minden nyomorúságod a te felelősséged lesz.

Forrás: Shutterstock

Ha az életünket úgy éljük, hogy minden egyes apró mozzanatáért teljes felelősséget vállalunk, azzal nagyon nehéz megbirkózni. Így könnyen megérthető, hogy sokan igyekeznek szabadulni ettől a nyomasztó tehertől, és úgy tesznek, mintha mások lennének felelősek a cselekedeteikért és az érzelmeikért.

Sartre szerint, ha valaki felidegesített, és te ettől teljesen kiborulsz, az is a te felelősséged - hiszen nem lenne muszáj idegesnek lenned. Te döntöttél az ingerültséged mellett, csak magadat okolhatod érte. Azok pedig, akik menekülnek a felelősség elől, becsapják magukat és hárítanak. Állandóan kifogáskeresésben élnek, folyton másokat és a környezetüket okolják minden rossz miatt.

Ha minden választásunk ilyen fontos, hogyan döntsünk jól?

Legfőképp azt kell megértenünk, hogy minden döntésünk önmagunkról árulkodik. Sarte szerint úgy kellene viselkednünk, hogy az mintaként szolgálhasson másoknak. Méghozzá azért, mert a választásainkon keresztül határozzuk meg az ideális embert.

Például, ha elmenekülsz a házastársi problémáid elől ahelyett, hogy erőt vennél magadon és megoldanád azokat, azzal azt üzened a világnak, hogy szerinted mindenkinek el kellene menekülnie. Vagy, ha megcsalod a párodat, azzal azt sugallod, hogy szerinted mindenkinek félre kellene lépnie.

Valóban így kellene élnünk? Tudnánk egyáltalán így élni? Korántsem biztos, azonban Sartre gondolatainak hatása az európai kultúrára elvitathatatlan. Vérpezsdítő egyénisége lett a filozófiatörténetnek, pont úgy, mint a párizsi éjszakai életnek.

Forrás: Wikipedia

És ne higgye senki, hogy ez csak amfetamin függőségének, nyitott kapcsolatának Simone de Beauvoirral, (a feminizmus egyik legmarkánsabb szószólójával) vagy a Nobel-díj visszautasításának köszönhető. Sokkal inkább arról van szó, hogy a neve végül elválaszthatatlanul összeforrt azzal az egzisztencializmussal, ami nemcsak egy újabb elvont filozófiai irányt jelentett, hanem a kor fiataljainak életformájává vált.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek