A 3 trimeszter, ahogy én látom!

Amikor összeverődik egy anyukákból álló baráti társaság, gyakran előkerül a terhesség és szülés témakör. Minél többet beszélünk róla, és minél többször elevenítjük fel, az eltelt idővel egyenes arányban kopnak ki a negatív részletek, és kapnak egyre nagyobb teret a pozitív emlékek.

Egy dologban biztos vagyok: én imádtam mindkét terhességemet. Magára az érzésre tisztán emlékszem, földöntúli boldogság volt. Más állapot, várandósság, áldott állapot, terhesség - igen, pontosan így, ebben a sorrendben, trimesztereknek keresztelve.

Első trimeszter: a más állapot

Nos, ez tényleg más. Egy három hónapig tartó, elemi erejű hormonvihar, amit leginkább sűrű hangulatingadozás és narkolepszia jellemez. Olyankor teljesen normális, hogy a tüzet (vagy nem csak tüzet) okádó sárkány, az angyali nyugalom és a hisztérika üzemmód alig tíz perc leforgása alatt is képes váltakozni. Azután pedig egy nagy szunya - napszaktól és testhelyzettől függetlenül.

Emlékszem, hogy mennyire büdösnek éreztem az addig imádott reggeli kávémat, a férjemen a kedvenc parfümöt, sőt, még az évek óta használt tusfürdő illatától is felfordult a gyomrom. És egy kissé lobbanékony lett a természetem: az idegbaj egy másodperc alatt gyorsult százra.

A tükörben egy csúnya, kövér, pattanásos, kialvatlan zombi nézett rám vissza. És nyomorultul is éreztem magam, mert míg más emberek jó esetben pisiléssel indítják a napot, addig én ott térdeltem, és vezetgettem a porcelánbuszt minden áldott reggel. Már este összefogtam a hajamat, hogy ne reggel kelljen azzal is bajlódni, amikor alvás közben ér az áldás, és csak egy sprintre marad idő hálószoba-fürdőszoba távon. Megdöntöttem a napi legtöbb fogmosás egyéni csúcsát. Aztán ez az időszak szépen elmúlt, és jött a...

Második trimeszter: a várandósság vagy áldott állapot

A rosszullétek varázsütésre eltűntek. A hangulatingadozást felfokozott érzelmi állapot váltotta fel, ami nagyjából állandósult is, de bármikor képes volt túlcsordulni: taknyom-nyálam összefolyatva zokogtam egy televízió reklámján, akár egy kisgyerek - komolyan: egy tévé, amit a tévében reklámoztak! Kész őrület! Mert annyira megható volt a rengeteg színes labda, ahogyan végiggurultak az egész városon... Úgy vártam a reklám blokkot, mint a messiást, az volt a napom fénypontja. Az a tévé volt akkor minden vágyam.

Forrás: Shutterstock

Vagyis ebben a három hónapban kedves lettem, türelmes és derűs. Azelőtt sosem éreztem, hogy estére izomláz lett volna az arcomban a sok mosolygástól. A tükörből egy kisimult, csodálatos nő nézett vissza rám. Ragyogtam, sziporkáztam, és mindent elfelejtettem - amin iszonyú jókat tudtam bőgni, hangosan, beleadva apait-anyait, majd végül olyan földöntúli megkönnyebbülés és nyugalom lett úrrá rajtam, ami újra mosolyra késztetett. Ám a második trimeszter végére néhány dolog kezdett kissé nehézkessé válni, és jött a...

Harmadik trimeszter: a terhesség

Ez egy nagyon találó fogalom, mert valóban sok minden terhessé vált számomra. Egyetlen dolog volt, amire akár késő éjjelig is kapható voltam: iszonyatos erővel csapott le rám a fészekrakási láz. Ez egy olyan erős küldetés volt, ami mindent felülírt. Emiatt még a tévéreklámban szereplő tévét is elengedtem. Teljesen magába szippantott a babavilág. Egy gyönyörű habos, könnyed álomországba csöppentem.

Egyszerre volt karácsonyi, szülinapi és minden egyéb ünnepi hangulatom. Szinte minden héten beszereztem valamit a babaszobához. Még a védőnőtől kapott kelengyelistát is kiegészítettem. Felvásároltam mindenféle általam - és a babaholmi áruházak szerint - iszonyúan fontosnak vélt felszerelést.

Az utolsó két hét várakozása életem legelső randijának emlékét idézte. Mikor találgatni próbáltam - tini fejjel, ábrándosan, tapasztalatlanul -, hogy vajon milyen lesz. És a találkozás végül minden képzeletet felülmúlt, és elfoglalta méltóságos helyét a legcsodásabb emlékeim között.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?