A jófiú olyan rendszerint átlagos (vagy kevésbé vonzó) külsejű férfi, aki nem a névjegykártyáján található beosztással, dögös külsejével vagy épp méretes autójával hódít, hanem kedvességével és udvariasságával. Nagy részük valóban előzékeny és jóindulatú, de vannak olyanok is, akiknél a felszín alatt erőszakos, frusztrált bántalmazó lapul. Mi pedig képesek vagyunk hazudni önmagunknak, csak azért, hogy elhiggyük: most valóban megtaláltuk az ideális pasit.
Az egekbe magasztalunk egy apát, aki alapvető szülői kötelességeit teljesíti azzal, hogy felöltözteti, és óvodába, iskolába viszi a gyerekét, és ájuldozunk, hogy milyen házias az a csóka, aki vacsorát főz, még ha egyetlen tányért sem hajlandó elmosogatni maga után.
Ha egy társaságban egy lány becsiccsentett és elaludt, és a férfi nem mászott rá, hanem betakarta és békén hagyta, attól még nem lesz jófiú: egyszerűen csak egy normális, tisztességes ember. Attól még, hogy valaki az emberségesség minimum alapkövetelményeit teljesíti, nem hős, fölösleges piedesztálra emelni.
Az önbizalomhiány javarészt abból fakad, hogy a nők igen hamar megtanulják, mikor számítanak vonzónak - az összes női magazin ad tippeket erre vonatkozólag -, és ha ettől eltérnek, jó eséllyel szorongani kezdenek. A túl telt, kismellű, fiúsan öltözködő, krónikus betegséggel élő, szexben koruk ellenére nem túl tapasztalt nők jelentős része aggódik, kellenek-e valakinek, ha ennyire eltérnek az ideális nő beléjük plántált képétől. Ezért aztán hálásak, hogy egy férfi egyáltalán szóba állt velük, kitünteti őket a figyelmével. Sok magát előzékeny, szelíd férfiként álcázó "jófiú" visszaél ezzel, és a nő vélt vagy valós gyengeségével manipulálva csajozik.
Ismertem olyan lányt, aki azzal érvelt, amikor kérdeztem, miért tűri el, hogy a barátja nyilvánosan megalázza, hogy 120 kilóval örülnie kell, hogy egy férfi egyáltalán hajlandó vele járni, ezért ilyenkor inkább befogja a száját. Lányok, ébresztő!!!
Tételezzük fel, hogy a jófiú valóban jó, nem csak jelentéktelensége miatti frusztrációját leplezi felszínes gesztusokkal. A romantikus komédiákban ezek a karakterek - a csetlő-botló, ügyetlen, csóringer, peches, de kedves fickók - a végén mindig elnyerik szívük hölgyének figyelmét, míg a dúsgazdag, vezető pozícióban dolgozó, ellenállhatatlanul jóképű és kigyúrt, ugyanakkor végtelenül arrogáns és nárcisztikus pasasok hoppon maradnak.
Az igazság ugyanakkor az, hogy csak azért, mert valaki KEDVES, még nem kell feltétlenül randiznod vagy járnod vele: lehetséges, hogy nincs bennetek semmi közös, nem vonzódsz hozzá. Szóval, nem, nem: nem kell feltétlenül esélyt adnod a jófiúnak, sőt: még csak lelkifurdalásod se legyen, mert ezt elmulasztottad! Ez van, majd randizol, ha belső késztetést érzel rá, nem pedig azért, mert jó fej akarsz lenni.
A jófiúk szeretik úgy beállítani magukat, hogy ők azok, akik ritka kincsnek számítanak a "húspiacon", szemben az összes férfival - a rosszfiúkkal -, akik csak kihasználják és manipulálják a nőket. Míg azzal kampányolnak, hogy a többiek csak a szexet akarják, ők viszont lélekgyógyászatban utaznak, igen gyakran épp ezekkel a szólamokkal surrannak be választottjuk bugyijába.
A valóságban hála az égnek senki sincs ezekre a "jófiúkra" utalva, hiszen rengeteg korrekt, normális gondolkozású férfi létezik, aki tiszteli a nőket, és aki hőstett helyett természetesnek tartja, hogy nőtársával osztozik a közös terheken a kapcsolat első pillanatától fogva. Válogassunk inkább közülük, és szakítsunk a jófiús önhazugságainkkal...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.