Az utolsó kategóriában nemhogy nem jó élni, de gyakorlatilag meggyűlölöd magad - hiszen hagyod, hogy mindenki elnyomjon, akár egy cigicsikket.
Volt egy kolléganőm, aki már attól is összerezzent, ha ráköszöntünk. Látszott, hogy 0-24 stresszben él, és nemhogy nem tud kiállni magáért, de szolidaritásból - kis túlzással - még ő is belerúg saját magába. Az okokat, neveltetést, genetikát hagyjuk; a lényeg, hogy ezt egyszerűen nem teheted meg magaddal - mert az óvodától az öregek otthonáig egész életedben farkastörvények uralkodnak.
Persze elköltözhetsz egy lakatlan szigetre is, de ott se wifi, se giroszos, szóval, marad a szembenézés a problémával. Ha adott egy szituáció, amiben ki kéne állni magadért, első körben tedd fel magadnak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet? Kirúg a főnököd/szakít veled a párod? Lehet, bár erre valószínűleg kevés az esély. Ha mégis, jöhet a következő kérdés: van élet utána? Nyilván van. Olyan még nem volt, hogy sehogy sem alakult...
Szuper, most jöhet az, amiben jó vagy: az agyalás. Fogalmazd meg érthetően és pontosan, mit fogsz mondani, és mit szeretnél elérni ezzel! Fontos, hogy mielőtt belekezdenél a mondandódba, legyél higgadt, de határozott. Ne csapongj: fogalmazz világosan, érthetően!
Mikor ezt tervezed, egy kissé (értsd: pusztulat-kegyetlen) nehéz rész következhet: a jól ismert "ez nekem úgysem fog menni, hagyjuk az egészet" gondolat. De ne hagyd, hogy legyűrjön! Tudom, ezt most úgysem hiszed el, de a számodra keménynek tűnő csajok is tele vannak kételyekkel - csak nekik jobb az álcájuk, te pedig nyitott lapokkal játszol.
Nagy a csábítás, hogy az egyszerűbb utat válaszd: mégis bemenj túlórázni, engedd, hogy szívassanak a kollégáid, és így tovább... Mégse add fel! Persze, nem kell az egész világot már holnapra megváltanod. Elég, ha egyszerre egy problémára koncentrálsz.
Nyugodtan játszd le először fejben a csatát: mit fog mondani a másik, hogyan semmisítsd meg az ellenérveit? Egyszerű példa: van egy barátnőd, aki ölelgetős, és zavar, hogy a köszönés helyett a pasid nyakába ugrik. Minden jogod megvan hozzá, hogy szólj neki ezért - jó esetben ő fogja magát zavarban érezni. A lényeg, hogy mindig tudd: jogod van a kérésedet előadni.
Túl vagy az elméleti felkészülésen? Eljött hát a nagy meccs: te a piros sarokban, ő a kékben. Helyezd be a fogvédőt, csapd össze az ökleidet, és verd szét a fejét! Komolyra fordítva a szót: hideg fejjel, kedvesen, de mindenképp határozottan vázold fel, mi a gondod!
Ekkorra már lesz egy szkript a fejedben, amit mankóként használhatsz. Hidd el, ha korrekt módon - és nem óvodás-sértegetős szinten - ülsz le megbeszélni egy problémát, annak általában pozitív végkimenetele lesz.
Gratulálok! Szembenéztél a félelmeiddel, pedig teljesen magadra maradtál, és bevállaltad a konfrontációval járó masszív gyomorgörcsöt! Akár visszautasítást kaptál, akár nem, irány venni magadnak egy tábla csokit - de egy forró habfürdőt minimum megérdemelsz. Fontos, hogy tudd: ha mégsem jártál sikerrel, pedig felnőtt módjára próbáltál kommunikálni, akkor onnantól kezdve már nem rajtad múlik a dolog. Te megtetted, amit tudtál. Persze, az is lehet, hogy a másiknak csak idő kell.
De nem is ez a lényeg. Belementél egy olyan csatába, ami elől legszívesebben az Északi-sarkig menekültél volna, mégsem tetted - ezzel pedig megkezdted az utat egy sokkal szebb élethez.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.