A szoptatás nem undorító. A szoptatás nem felháborító. A szoptatás nem gáz. Pont. Sőt, egy kifejezetten szép, megható, érzelemteli dolog. És ha úgy hozzák a körülmények, akkor nyugodtan szoptasson az anya padon, plázában, parkban vagy akárhol.
Bujkálni nem kell. És 35 fokos melegben kendő alatt sem kell szaunáztatni azt a szerencsétlen gyereket. És igen, a lefejt tej pedig meg tud romlani a cumisüvegben a nap végére. Viszont én nagyon hálás vagyok azoknak az anyáknak, akik igyekeznek ezt diszkréten tenni.
Például: a lehetőségekhez képest picit elfordulva, esetleg kicsit arrébb húzódva - ahogy mondjuk, telefonálni is szoktunk, ha épp társaságban kapunk hívást. Persze, ha nincs lehetőség, akkor elő a cicikkel, bárhol is vagyunk!
Sajnos a mai világban hiánycikk az intimitás. Egyszerűen annyira árad mindenhonnan a "közszemlére tétel", hogy elveszik az a bizonyos varázs. Vagy legalábbis megkopik. És az van, hogy az intimitás, mint jelenség, nem magánügy! Én egyedül nem tudok valamit intimmé tenni. Ha ketten vagyunk a világ ellen, akkor is csak nehezen.
Gondoljunk csak bele: pár száz évvel ezelőtt egy kivillanó boka komoly szexuális gerjedelmet okozhatott. Most én kitalálhatom, hogy takargatni fogom a bokámat, és csak a férjem láthatja - ám nem hinném, hogy komoly hatással lesz rá. Hiszen napi 140 pár bokát lát a városban. Ahogy nagyanyám mondta: a karácsony sem lenne különleges, ha az év 365 napján állna egy feldíszített fenyőfa a nappaliban.
És pont ugyanezen okból nem szeretem, ha a tömött buszon heves csókcsatába kezd egy (általában kamasz) pár. Pedig a csókolózás is természetes, gyönyörű, érzelemteli tevékenység. De az elértékteleníti a dolgot, ha egy felajzott párocska egy oda nem illő környezetben, 70 másik ember jelenlétében cuppogva, nyögdécselve harapdálja egymást.
Pedig már olyan kevés varázslat maradt a modern világban... Persze van, hogy a szükség törvényt bont. Amikor például két szerelmes hosszú idő után egymás karjaiba borul a reptéren, és csókban forrnak össze - ez teljesen más tészta. Vagy egy padon megejtett várva-várt első csókon se háborodna fel egyetlen szemlélő sem. És a kis szájra puszi vagy visszafogott csók is teljesen rendben van - akárhol is csattan el. Pont ugyanez a helyzet a szoptatással is. Nem a nyilvánossága a lényeg, hanem annak a módja és körülményei.
Talán ha nem ömlenének mindenhonnan fehérneműs modellek, az erotikus magazinok - vagy nem a pornó, a plasztika és az alulöltözött Insta celebek korát élnénk, kevésbé érintene érzékenyen, ha még egy lapáttal ráteszünk az intimitás közszemlére bocsátására.
Egyébként ugyanilyen okból szomorít el a strandon melltartó nélkül röpladázó csaj, vagy a jó ízlés határait rég elhagyva, alulöltözötten bulizni induló lányhorda. Egyiket sem tartom se erkölcstelennek, se elítélendőnek, se undorítónak. Csak sajnos közvetetten rám is kihat az "intimitás elkoptatása". Mert hát kinek kellene a tehén, ha minden utcasarkon ingyen osztják a tejet?
A szoptatás pedig két irányból is varázslatosan intim dolog. Egyrészt a baba és a mama szempontjából is bensőséges, és a cici - másodlagos! - funkcióját tekintve is az.
Hangsúlyozom: nettó idiótának és károsnak tartom azokat, akik szerint a wc-ben bujkálva kéne ezt intézni. És csak támogatni tudok minden anyát, hogy a gyerek érdekeit helyezze előtérbe - és ne az álszent, prűd pampogók véleményét.
De én továbbra is szeretnék egy nagy KÖSZÖNÖM-öt mondani azoknak az anyáknak, akik ilyenkor is a lehető legdiszkrétebben teszik ezt. És azt, hogy mi a diszkrét, ez esetben sem lehet szabályokkal körbeírni. Ezt az adott körülmények közt is csak érezni lehet.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.