Gondolom, már a címből is kiderült, hogy nem én vagyok a nyilvános szoptatás legelkötelezettebb híve. De ami ennél is fontosabb: még a legmagamutogatóbb szoptatás sem zavar annyira, mint amikor magas lóról beszólnak egy kismamának, mert ő így tesz.
A szoptatás nem undorító. A szoptatás nem felháborító. A szoptatás nem gáz. Pont. Sőt, egy kifejezetten szép, megható, érzelemteli dolog. És ha úgy hozzák a körülmények, akkor nyugodtan szoptasson az anya padon, plázában, parkban vagy akárhol.
Bujkálni nem kell. És 35 fokos melegben kendő alatt sem kell szaunáztatni azt a szerencsétlen gyereket. És igen, a lefejt tej pedig meg tud romlani a cumisüvegben a nap végére. Viszont én nagyon hálás vagyok azoknak az anyáknak, akik igyekeznek ezt diszkréten tenni.
Például: a lehetőségekhez képest picit elfordulva, esetleg kicsit arrébb húzódva - ahogy mondjuk, telefonálni is szoktunk, ha épp társaságban kapunk hívást. Persze, ha nincs lehetőség, akkor elő a cicikkel, bárhol is vagyunk!
Az elveszett varázs nyomában
Sajnos a mai világban hiánycikk az intimitás. Egyszerűen annyira árad mindenhonnan a "közszemlére tétel", hogy elveszik az a bizonyos varázs. Vagy legalábbis megkopik. És az van, hogy az intimitás, mint jelenség, nem magánügy! Én egyedül nem tudok valamit intimmé tenni. Ha ketten vagyunk a világ ellen, akkor is csak nehezen.
Gondoljunk csak bele: pár száz évvel ezelőtt egy kivillanó boka komoly szexuális gerjedelmet okozhatott. Most én kitalálhatom, hogy takargatni fogom a bokámat, és csak a férjem láthatja - ám nem hinném, hogy komoly hatással lesz rá. Hiszen napi 140 pár bokát lát a városban. Ahogy nagyanyám mondta: a karácsony sem lenne különleges, ha az év 365 napján állna egy feldíszített fenyőfa a nappaliban.
És pont ugyanezen okból nem szeretem, ha a tömött buszon heves csókcsatába kezd egy (általában kamasz) pár. Pedig a csókolózás is természetes, gyönyörű, érzelemteli tevékenység. De az elértékteleníti a dolgot, ha egy felajzott párocska egy oda nem illő környezetben, 70 másik ember jelenlétében cuppogva, nyögdécselve harapdálja egymást.
Pedig már olyan kevés varázslat maradt a modern világban... Persze van, hogy a szükség törvényt bont. Amikor például két szerelmes hosszú idő után egymás karjaiba borul a reptéren, és csókban forrnak össze - ez teljesen más tészta. Vagy egy padon megejtett várva-várt első csókon se háborodna fel egyetlen szemlélő sem. És a kis szájra puszi vagy visszafogott csók is teljesen rendben van - akárhol is csattan el. Pont ugyanez a helyzet a szoptatással is. Nem a nyilvánossága a lényeg, hanem annak a módja és körülményei.
Talán ha nem ömlenének mindenhonnan fehérneműs modellek, az erotikus magazinok - vagy nem a pornó, a plasztika és az alulöltözött Insta celebek korát élnénk, kevésbé érintene érzékenyen, ha még egy lapáttal ráteszünk az intimitás közszemlére bocsátására.
Egyébként ugyanilyen okból szomorít el a strandon melltartó nélkül röpladázó csaj, vagy a jó ízlés határait rég elhagyva, alulöltözötten bulizni induló lányhorda. Egyiket sem tartom se erkölcstelennek, se elítélendőnek, se undorítónak. Csak sajnos közvetetten rám is kihat az "intimitás elkoptatása". Mert hát kinek kellene a tehén, ha minden utcasarkon ingyen osztják a tejet?
A szoptatás pedig két irányból is varázslatosan intim dolog. Egyrészt a baba és a mama szempontjából is bensőséges, és a cici - másodlagos! - funkcióját tekintve is az.
Hangsúlyozom: nettó idiótának és károsnak tartom azokat, akik szerint a wc-ben bujkálva kéne ezt intézni. És csak támogatni tudok minden anyát, hogy a gyerek érdekeit helyezze előtérbe - és ne az álszent, prűd pampogók véleményét.
De én továbbra is szeretnék egy nagy KÖSZÖNÖM-öt mondani azoknak az anyáknak, akik ilyenkor is a lehető legdiszkrétebben teszik ezt. És azt, hogy mi a diszkrét, ez esetben sem lehet szabályokkal körbeírni. Ezt az adott körülmények közt is csak érezni lehet.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
