A kedves levélíró keleti barbár állatoknak titulálja a mentőszolgálat dolgozóit, és demonstrációt szervez ellenük. Nem, nem azért, mert visszaélést tapasztalt volna az ellátás során - vagy bármilyen egyéb védhető okból. Ő azért háborodott fel, és ragadott tollat, mert szerinte "teljesen feleslegesen szirénáznak fel s alá az otthona közelében, csak azért, hogy a rendőröket és a lámpákat kikerüljék".
Első hallásra, bevallom, sokkot kaptam. 10 percig ültem a laptop előtt, bambán bámulva a képernyőt. Hosszasan vívódtam, hogy Vince tényleg megírta ezt a levelet, vagy csak szimplán egy jó humorú figyelemfelhívásba futottam bele. Aztán tovább kutatva rájöttem, hogy nem, ez a levél valódi. És akkor vettem egy mély levegőt, elszámoltam tízig, hogy kulturáltan tudjak írni Vincéről, és az ő leveléről. (Hozzátenném, magamban titkon még mindig reménykedem, hogy ez csak egy vicc. Bár április elseje már rég elmúlt.)
Vince a levelében hosszan méltatlankodik azon, hogy a mentősök szirénázva rohangásznak össze-vissza, megzavarva az ő és a szomszédai nyugalmát. Csak tippelek, hogy mégis mit gondolhat Vince, hova a túróba rohannak a mentősök?! Esetleg azért sietnek, nehogy lekéssék az esti Portugália-Spanyolország meccset? Vagy, mert aggódnak, hogy kihűl a frissen elkészített brassói?
Nem tudom, hogy tisztában van-e vele, hogy a mentősök amikor a megkülönböztetett jelzéssel közlekednek, nem hobbi gyorsulási versenyt tartanak, hanem általában életet mentenek. Ami azért valljuk be, elég fontos dolog. Ami Vincének pár másodperc zavaró szirénázás, az másnak esetleg az életben maradást jelentheti. Mert például szívroham, sztrók vagy egy súlyos autóbaleset esetén tényleg minden egyes másodperc számít. Nem, ez nem egy közhely, ez egy orvosi tény.
Az eset külön kiemelhető szépsége az, hogy Vince az egészségügyi ágazat egyik legrosszabbul fizetett és legnehezebb körülmények között dolgozó rétegébe kötött bele. Azokba, akiket minden normális gondolkodású ember hősnek tart. Igen, ők azok, akik hóban, fagyban kint dolgoznak az utcán. Ők azok, akik mínusz tíz fokban akár órákig is küzdenek egy súlyos sérült stabilizálásáért. Azért, hogy egyáltalán eljuthasson a beteg a kórházba.
Minden egyes nap több emberi drámának a szemtanúi, és több tragédiáért vállalnak felelősséget, mint amennyit mi filmeken sem bírnánk végignézni. És mindezt nem a pénzért teszik. Inkább annak hiánya ellenére.
Kíváncsi lennék, hogy ennyi empátiával megáldva vajon mi lehet a levélíró foglalkozása. Remélem, semmi esetben sem dönt emberek sorsáról, mert a leveléből kiindulva, nem sok jóra számíthatunk tőle. Mondjuk, ennyi együttérzéssel nem szeretném, ha ő lenne a gyerekem tanítója vagy teszem azt, a főnököm. De a szomszédom vagy kollégám se. Aki ott tesz keresztbe, ahol csak tud, hogy megbüntesse azokat, akik ellene és a nyugalma ellen vétettek.
Őszintén remélem, hogy Vincének soha nem lesz szüksége ezekre a "keleti barbár állatokra". Ha igen, akkor biztos vagyok benne, nagyon fog örülni annak, hogy mindent megtesznek majd azért, hogy megmentsék az életét. Még akkor is, ha netalántán megkülönböztető jelzést is kell használniuk, ezzel is megzavarva mások nyugalmát. Bár gyanítom, hogy Vincét ez esetben a sziréna zaja kevésbé zavarná.
Hosszú és egészséges életet kívánok Vincének!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.