Volt, hogy 13 kuncsaftot kellett fogadnom...

Ül velem szemben egy ránézésre a harmincas évei vége felé, a negyvenes évei elején járó, igen konszolidált nő. A haja összefogva, az arca derűs, de sminktől mentes. Bő szabású, fehér inget visel, föld színű nadrággal és lapos szandállal. Körülöttünk a pesti utca lüktet.

Teljesen zavarban vagyok, és azzal próbálom leplezni, hogy magamról beszélek. A probléma csak az, hogy az enyém inkább a kérdező szerepe lenne. A finom barázdákkal átfuttatott arcú nő mosolygósan megnyugtat, hogy neki sem könnyű. De nem fél kimondani: "Kurva voltam."

Forrás: iStockphoto/miljko

Nem kellenek a kérdések, mert Annamari - nevezzük most így - mesélni kezd.

"Nem akarom megtagadni a múltam. Nem azért, mert büszke lennék rá, vagy, mert valaha is önszántamból árultam volna a testem. De megtörtént, és ezt nem lehet semmissé tenni. Már csak azért sem, mert bár közel húsz év eltelt azóta, és 'csupán' 3 évig tartott. Mégis a mai napig előfordul, hogy a legváratlanabb pillanatban egy kurvát látok magam előtt a tükörben. Borzalmas. Maga a fertő."

- Hogyan kerültél bele ebbe a fertőbe?

"Szerelemből. Beleszerettem egy férfiba, akiről szinte soha nem mondanád meg, hogy strici. Nem az a szokványos fajta. Baromi intelligens, de valójában egy állat. Évekig zaklatott, majd feljelentettem, és hosszas procedúra után eltűnt az életemből. Voltaképpen egy beteg ember. Jobb napjaimon még sajnálom is, de 18 évesen nekem ő maga volt az Isten. Először csak a párcserés szexre beszélt rá. Nem akartam, de érte megtettem. Aztán elég hamar eljutottunk arra a pontra, amikor szobára kellett mennem."

- Hogyan lehetett erre rábeszélni? Hiszen...

"Igen, tudom. Nem nézek ki olyan lánynak. 18 évesen sem néztem ki úgy, mint ahogy általában elképzeljük az ilyen lányokat. Mai ésszel nekem is felfoghatatlan, de akkor valahogy... ezt kérte tőlem a szerelmem, én pedig megtettem. Az üzlet könnyen beindult, kapós voltam. Gyuri mindig azt hajtogatta, hogy már nem kell sokáig csinálnom. Hamarosan lesz elég pénzünk. Nem kerestem rosszul, de egy fillért sem tarthattam meg. Mondjuk, a lakást sem hagyhattam el nélküle. Miközben dolgoztam, a kulcslyukon át figyelt. Ha úgy tűnt, élveztem (ami soha nem fordult elő), akkor azért vert el a nap végén, ha meg nem, akkor azért. Persze csak azután, hogy legalább két menetet lenyomott rajtam."

Forrás: Getty Images/Vetta/ Gelner Lorand

- Mi tartott életben?

"Nem tudom. Kikapcsolt az agyam. Volt, hogy egy nap 13 vendéget is fogadnom kellett. Szinte egymásnak adták a kilincset. Pusztán arra volt időm, hogy gyorsan megmossam magam. Egyébként számomra felfoghatatlan volt, hogy milyen pillanatok alatt haptákban tudnak állni a pasik. Csak letolta a gatyáját, és már menetre kész is volt. Néha öklendeztem, de szerencsére soha nem hánytam el magam munka közben. Utána igen. A csókolózás volt a legnehezebb, de hála az égnek ezt nem kérik olyan sokan. Annál inkább az anált. Az már akkor is nagy divat volt. Az meg kit érdekel, hogy egy kurva mit érez közben? El kellett viselnem. Sőt, el kellett játszanom, hogy mennyire élvezem. Annyira élveztem, hogy a sok fogcsikorgatástól szinte elkoptak a fogaim. Mindemellett a férfiaknak fontos, hogy kielégítsék a nőt, még akkor is, ha történetesen fizetett szexről van szó. Csak sajnos a legtöbb azt hiszi, hogy 3-5 perc döfködéstől orbitális orgazmusa lesz a nőnek."

- A külvilág sejtett valamit?

"Nem sokat. Gyuri beadta, hogy jól menő üzletember, én meg élem az általa biztosított luxuséletet. Azt hitték az emberek, hogy nekem nem kell egyáltalán dolgoznom, és még bejárónőt is biztosít nekem, hogy a kényelmem ezer százalékos legyen. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy ő nem dolgozott, én robotoltam. A luxus meg az volt, ha ehettem egy akkor 70 Ft-ba kerülő kakaós csigát."

- Miért nem menekültél?

"Megpróbáltam többször is. De csak harmadjára sikerült. Akkor is csak félig, mert utána kezdődtek a zaklatások. A kuncsaftok közül többen levágták a helyzetet. Volt, aki belém szeretett, és még feleségül is kért. Nem fogadtam el, mert nem tudtam elhinni, hogy szerethető lennék. Viszont 3 év után az ő segítségével sikerült elmenekülnöm. És hát azóta is próbálom elhinni, hogy értékes, szerethető ember vagyok."

Nyitókép: iStockpohoto

    Ezt olvastad már?