Prostitúció luxuskivitelben - happy end nélkül

A kis selyemruha, ami rajta volt, kiadta tökéletes alakját. Szerencsés volt: már 40 elmúlt, de egy ciciműtéttel és a sporttal megúszta a testformálást. Mindig szánakozva nézte a többieket egy-egy zsírleszívás után, nem győzték lealapozni a lilás fekete foltokat. A béna szorítókötésről már nem is beszélve.

Figyelte a szőke lányt a szomszéd széken, nagyon fiatal volt, húsz alá tippelte. Emlékeztette a régi önmagára, amikor elkezdte. Kicsit feszült volt, de barátságos. Olyan ártatlan mosollyal tudott nézni a férfiakra, hogy bárkit rögtön levett vele a lábáról. Végül is ezért vannak itt, a kedvességért és az odaadásért, hogy valaki úgy nézzen rájuk, ahogy ez a szőke lány teszi. Lelkesen, odafigyeléssel. Issza minden szavukat, ők meg persze beszélnek, élvezik, hogy végre figyelnek rájuk. A lány pedig hálás hallgatóság, hiszen amíg a férfi beszél, addig neki nem kell használnia a száját. Semmire.

Eszébe jutott az első estéje: akkoriban még nem volt minden ilyen illatos és tiszta. A bárokban mindenki dohányzott, vágni lehetett a füstöt. A főnök azt mondta neki, hogy itt mindenről önállóan dönt: arról, hogy ki lehet a vendége, mennyi időt szán rá, és hogy mit enged meg neki. Így is a torkában dobogott a szíve. Hogyan is képzelte ezt, hogy ő majd belevág az éjszakába, és idegen férfiakkal szexel? Eddig pasija is még csak egy volt.

De állati meggyőző volt a csaj, aki idehozta. Bazi nagy kocsival járt, és szép ruhái voltak. Olyanok, amiről ő még csak nem is álmodott. Albérletben laktak a szüleivel, nem éheztek vagy ilyesmi, de látta maga előtt az életet, amit az anyja élt, és ami rá is várt. Az állandó bizonytalanságot, a szakadt cuccokat, a sárga villamost. A testét áruba bocsájtani nagyon könnyű kitörési lehetőségnek tűnt. Eddig. Most, hogy itt áll, a keze remeg, és alig kap levegőt, már sokkal kevésbé tűnik könnyűnek.

A beköltözéskor úgy érezte magát, mint egy nagy kollégiumban. A csajok kedvesek voltak, segítették, elmondták a szabályokat, együtt ittak, beszélgettek, még ruhákat is cserélgettek. És az egyik fekete lány az ő ingében indult el dolgozni. Muszlin ing volt, átlátszó és nőies, az egyetlen ruha, amit az anyja nem a turkálóban vett. Az érettségi bulira kapta.

Persze ezt nem osztotta meg az anyjával, ahogy a többi részletet sem, ez olyan kimondatlan tény lett köztük. Az anyja tudta, honnan van a temérdek pénz, és szégyellte is - de annyira azért nem, hogy ne fogadja el. Mindig mindenkinek azt mondta, hogy a lánya pincér, aki idegen nyelveket beszél, ezért remekül keres. Tényleg több nyelvet megtanult, de a kanál, a villa vagy a tányér szavak megakasztották volna. Viszont legalább 4-5 nyelven mindent el tudott mondani a testiségről.

Jól is esett újra visszatérni a szabályozott keretek közé, ahol a férfi fizet, aztán megy az útjára - nincsenek sem érzések, sem hazugságok. Szerencsés lány volt, valami ősi nőiességgel, ami teljesen megvadította a pasikat. Így nem kényszerült kompromisszumokra, azzal ment el, aki szimpatikus volt. Észre sem vette, hogy mikor tűnt el belőle minden érzés.

A harmincadik szülinapján döntötte el másodszor, hogy kiszáll. Rengeteg pénze volt, így üzletrészt vásárolt egy ingatlanfejlesztő cégben. Szerelmes lett, pedig biztos volt benne, hogy ez már nem lehetséges. Amikor megszületett a lánya, olyan boldog volt, hogy semmi másra nem koncentrált. Persze az ingatlanokról semmit nem tudott, de az üzlettársa nagyon meggyőző volt - amíg le nem lépett minden pénzével. Ott maradt üres számlával.

Nem értett semmihez, soha nem is csinált semmi mást, mindig a férfiakból élt. Nem volt sok lehetősége. Így most 40 évesen még mindig a bárszéken ült. Szépen és elegánsan, ahogy a legelején. Most sem köt kompromisszumot, a férjét is elküldte. De kicsit azért még mindig várja, hogy a következő férfi majd az Igazi lesz - aki megmenti. Az estéket a lánya az anyjával tölti, aki most neki is azt mondja, hogy az édesanyja egy nagyon menő étteremben pincérnő.

Nyitókép: iStockphoto