Rettenetesen elegük van az otthon látott kilátástalan pénzkuporgatásból. És aztán rádöbbennek, hogy végzettségük – vagy annak hiánya – pont arra elég, hogy ugyanazt a beszűkült, szürke életet élhessék, mint szüleik.
Pedig ők nem erről álmodoztak. Sőt, nem is erre számítottak – hiszen általában csinos lányokról van szó, akik a suli "jó csajai" közé tartoztak, és iszonyat vagánynak érezték magukat a WC-ben dohányozva.
És akkor jön a kínálkozó alkalom: napi párszor 10 perc szexért cserébe élhetik azt a kényelmes, nagyvilági életet, amire vágytak. Nem is tűnik olyan magas árnak. Sőt, egy kis romantikát is hajlamosak beleképzelni: simogatja a szeretethiánytól szenvedő egójukat a gondolat, hogy majd mennyi férfi tartja őket kívánatosnak. Szilvi is ezek közé a lányok közé tartozott.
Szilvi a pénztelenséget jelölte meg okként, amikor azt kérdeztem:
Miért?
Alkalom teszi a tolvajt, a kurvát pedig a szórakozóhelyeken megismert úriemberek kapcsolatrendszere. Szilvi nem agyalta túl a dolgot: kínálkozott a lehetőség, ő meg úgy gondolta:
Miért ne, egy próbát megér.
Persze ennél bőven több tényező kell ahhoz, hogy egy 20 éves lány a prostitúciót egy vállrándítással elintézze.
Szülei nemcsak nem adták meg neki az önálló élet megkezdéséhez szükséges támogatást – sem anyagi, sem érzelmi szempontból –, de amikor szó nélkül lelépett otthonról, és csak hónapokkal később jelentkezett be külföldről telefonon, nem is firtatták, hogy mégis mi van vele. Örültek, hogy nem nekik kell eltartaniuk Szilvit.
Azt mondtam nekik, hogy összejöttem valakivel, aki eltart. Ami mondjuk igaz is volt, mert tényleg bepasiztam külföldön.
Ennek a szakmának is ugyanazok az alapjai, mint a vendéglátóiparnak: mosolyogni kell, kedvesnek lenni, hogy a vendég visszajöjjön. Nem lehet ez olyan nehéz – gondoltam én.
Csak éppen itt a vendég nem még egy italra jön vissza, hanem azért, hogy újra megvásárolhassa valamelyik lányt egy kósza órára.
De mit is kap a vételárért cserébe? Nemcsak szexet, hanem a lányok szabad akaratát is.
Elmondták, hogy a szobában onnantól kezdve, hogy a vendég fizetett és hozzám ért, már én döntöm el, hogy mi az, amit megcsinálok, és mi az, amit nem.
Persze a fizetés előtt lehetett alkudozni.
Az "alapcsomag" gumival történő és orális szexet tartalmazott – ez alkalmanként 60-120 euróba került.
Ezen felül minden "extra" szolgáltatás pluszpénzért ment. Ezekről a lányok szabadon dönthettek, de a kivitelezés "módjába" már nem volt beleszólásuk. A "kialkudott célra" úgy használhatta az ügyfél a testüket, ahogy akarta.
Szilvi először nagyon élvezte, hogy munkaidő szempontjából a maga ura lehet: ő döntötte el, éppen mikor van lelkileg felkészülve egy kuncsaft fogadására. Nem volt kötelező a hétfői korán kelés, sem az éjszakai műszak. De gyorsan szembesülnie kellett szabadsága korlátaival: a pénz.
Sosem tudhatta, hogy hány kuncsaft lesz aznap, vagy azon a héten, vagy a hónapban. Így nem igazán lehetett válogatni, vagy ajánlatokat visszautasítani.
Ezért Szilvi igyekezett jobb heteken "mindent bevállalva" 2000 eurónyi pénzt megkeresni, hogy jusson azokra az időkre is, amikor alig volt vendég. A pénz felét pedig természetesen leadta a munkáltatójának. A sztereotípiákkal ellentétben párja nem "vett le" százalékot a keresetéből. Sőt támogatta is Szilvit – hiszen a prostitúció jól jövedelmező szakma...
Szépen lassan Szilvinek kezdett elege lenni.
Nem dolgoztam normálisan.
– úgymond minden vendéget átbasztam.
Jött egy vendég, elmondta, hogy ő ezt és ezt szeretné, aztán rámondtam, hogy igen, de végül nem kapta meg. Egyszerűen nem vitt rá a lélek.
Persze ez veszélyes játék volt, hiszen a kuncsaftok hatalmas botrányokat rendeztek egy-egy ilyen eset után. Egyszer az mentette meg Szilvit, hogy tartott magánál fegyvert.
Ez így most úgy hangzik, mint egy szexi akciófilm egyik jelenete, de a valóságban rettenetesen rossz érzés alig húszévesen az a tudat, hogy nekem most meg kell ölnöm egy másik embert, ha nem teszi azt, amit mondok, és nem hagy békén.
Ennek ellenére még egy ideig folytatta saját határainak feszegetését, pedig jól tudta, hogy ez nem mehet már sokáig.
Már azt sem tudtam elviselni, ha hozzám érnek. Nemcsak a vendégek érintése undorított, hanem minden érintés. Emiatt sokat is veszekedtünk az akkori párommal. Idegileg kikészültem.
Végül talán pont a párja miatt tudott pontot tenni a dolog végére. Amikor Szilvi úgy döntött, hogy befejezi, még bizonytalan volt. De párja viselkedése megerősítette abban, hogy jól döntött. Ám nem a romantikus, támogató hozzáállásával.
Azt mondta, el kell mennie valahova, de többet nem jött vissza.
– mesélte lesütött szemekkel, mintha ezt jobban szégyellné, mint a történet bármelyik részét.
Szilvi ezután döntötte el, hogy hazaköltözik.
Jó volt abbahagyni. Biztos van olyan is, akinek ez a vérében van, és van, aki kényszerből csinálja. Hát én, mint kiderült, az utóbbi vagyok. Jó volt abbahagyni, viszont azok a dolgok, amiket én négy hónap alatt átéltem, olyan lelki sebeket okoztak, amiket nem lehet helyrehozni. Az önbecsülésem, a magabiztosságom nulla.
Úgy mondta ezt, hogy közben megint erősen érezni lehetett a hangján ugyanazt a mély megtörtséget, mint a beszélgetésünk elején. És hogy mit üzen azoknak a lányoknak, akik kacérkodnak a gondolattal?
Amíg nem élted át, elképzelni sem tudod, hogy milyen ez. Nagyon nehéz szavakba önteni, hogyan teszi tönkre belülről az embert. Nem olyan egyszerű (nem belegondolni), mint ahogy ezek a fiatal lányok elképzelik...
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.