Hiszen olyan sokszor kérdezték, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?", és azt, hogy "Mivel foglalkoznak a szüleid?" Vannak igazán profik, olyanok, akik már óvodában tudják, hogy orvosok, asztalosok vagy katonák lesznek-e. És felnőve tapasztalt szakértők lesznek az adott szakmában - de a társadalom valahol ezt tartja normálisnak, és ezt is várja el. Hogy válassz egy szakmát. Tanuld meg, dolgozd végig az életed, és menj onnan nyugdíjba.
Szép dolog a hivatástudat, és őrült jó, ha már kisgyerek korában tudja az ember, hogy mi érdekli - miközben a világnak csak egy kis szegletét ismeri. Rengeteg ember viszont egyáltalán nem ilyen. Mi vagyunk azok, akiket minden érdekel, képtelenek vagyunk egy témában évtizedekre elmélyedni, szívesen tanulunk a szakmánktól teljesen eltérő dolgokat, de még mindig nem tudjuk a választ, hogy mik leszünk, ha nagyok leszünk.
Én legalábbis nem tudom. Arra sem tudok válaszolni egy szóban, hogy jelenleg mivel foglalkozom.
- Nem kellene csaponganod ide-oda! - mondják. Meg azt, hogy jó lenne, ha megállapodnál. Ha keresnél egy tisztességes munkahelyet, egy "nyolctólnégyigest", ahonnan nyugdíjba lehet menni, mert amit otthon kopácsolsz a laptopon, az nem is igazi munka. Az meg végképp kiveri a biztosítékot, ha mondjuk, felmondasz a menő multicégnél, ahol a pénzügyi osztály csoportvezetője vagy, mert a hangszerkészítésben látod a jövőd. Ja, és mindezt negyvenhat évesen találod ki.
Emilie Wapnick, a "How to be everything?" szerzője szerint teljesen normális vagy, ha felnőtt fejjel még mindig nem látod kristálytisztán azt az egy hivatást, amiben ki tudnál teljesedni, mondjuk úgy a következő húsz-harminc évre. Nem csapongónak hív, mint az emberek nagy része, hanem multipotenciálisnak!
Egy olyan embernek, akinek a "mindenérdekel" jellemvonása a szuperereje: képes vagy egy tök más szakmában szerzett tapasztalatot felhasználni az újban. Gyorsabban tanulsz, mert képes vagy rálelkesedni egy újdonságra, sőt, még arra is, hogy két, totálisan eltérő szakmából merítve létrehozz egy új ötletet.
Lehet, hogy olyan ember vagy, akit tökre nem érdekel a karrierje, és elvagy a mások által uncsinak ítélt munkahelyeden. Noszogatnak, hogy kezdj magaddal valamit, hogy tanulj, hogy légy sikeres, te meg nem érted, mert tök jól elvagy mondjuk a szolárium recepcióján. Vagy azzal, hogy otthon neveled a gyerekeidet főállásban.
Megvan a saját kis életed a munkán kívül, és kiteljesedsz a hobbidban vagy a családodban. Ne érezd magad hülyén, ha egyáltalán nem érdekel a karrier, mint az önmegvalósítás formája, hiába sulykolja ezt a média! Ne zavarjon, ha körülötted mindenki az egekbe tör, ha jól érzed magad a saját helyzetedben! Nem vagyunk egyformák, és ez így van jól.
Minden munka egyformán fontos, és a világnak bizony szüksége van rád is:
Nem számít, hogy az okoskodók csak a javadat akarják... mert hát ki tudhatná a legjobban, hogy mi a jó neked, ha nem te?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.