Pedig mindenki ért valamihez, és mindenkinek van helye ebben a világban. A gond csak az, hogy a legtöbben nem az őket megillető helyet foglalják el. Amitől ők is szenvednek, és a világ is csak kárát látja...
Az óvodában sokszor még nagyon határozottan és öntudatosan meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést, hiszen kedvenc rajzfilmhősünk hatására akár nyuszifüles rendőrnyomozónőnek is szívesen beálltunk volna. Később viszont egyre nő a bizonytalanság és a nyomás: kezdődik ez az iskolaválasztásokkal. Mert manapság már gimnáziumot is úgy szokás választani, hogy melyik egyetemre lesz onnan biztos a belépő.
Itt kezdődnek a bonyodalmak. Fiatal felnőtt korára valakinek vagy szerencséje lesz, és ebben a káoszban is megtalálja önmagát és a saját útját, vagy 30 évesen akár 2 diplomával a kezében is kétségbeesetten teszi fel magának a kérdést:
Mit keresek én itt, és mitől vagyok ilyen boldogtalan?
Általában két jótanács szokott elhangozni. A gyakoribb:
És olyan, mintha ez a kettő nem is járhatna együtt. Azt sugallják, hogy választanunk kell.
De valóban így van ez?
A legrögösebb út kétségtelenül az, ha abból szeretnénk megélni, amit szívesen csinálunk. Ráadásul azzal a veszéllyel is számolnunk kell, hogy ha a megélhetés miatt erőltetni kell, amit szeretünk, akkor ez a tevékenység hamar kötelező nyűggé válhat. De még így sem lehetetlen küldetés: hiszen pusztán egy chiliszósz receptre alapozva is lehet jól működő vállalkozást működtetni!
Aztán léteznek köztes megoldások - például, amikor bevállalunk egy jól kereső állást, hogy a megkeresett pénzből a hobbinknak hódolhassunk. Igen ám, de itt is sok a buktató: ha a megfelelő mennyiségű pénz megkeresése mellett nem marad szabadidőnk a hobbinkra, akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad...
A határok megnyílásával és az ösztöndíjprogramok tömkelegében manapság ott tartunk, hogy már középiskolát is lehet Amerikában végezni. Tehát szinte az egész világ nyitott már, és tele van lehetőségekkel, de dönteni nekünk kell. És elsőre azt gondolnánk: milyen jó dolgunk van, hogy a lehetőségek tengerében kedvünkre úszkálhatunk.
De hamar rájöhetünk, hogy minél több a lehetőség, annál nehezebb a döntés. És hát ember legyen a talpán, aki ebből az óriási tárházból ki tudja választani, hogy mi a legjobb neki vagy a gyermekének.
Járd a saját utadat:
Önismeret! Önismeret! Önismeret! Ha te magad sem tudod, mit szeretnél vagy mi a jó neked, honnan tudhatnád, hogy merre kell továbblépned? És ahogy egyre jobban megismered magad, rájöhetsz, hogy nem vagyunk egyformák. Ezért csakis te tudhatod, hogy neked melyik a legjobb verzió. De van egy jó hír is: nem kell elsőre kitalálnod, többféle lehetőséget is kipróbálhatsz! Ezt hívják tapasztalatszerzésnek, ami az önismerethez vezető egyik legfontosabb út.
Ha gyermeked útját egyengeted:
Szülőként természetes, hogy bizonyos döntéseket te hozol meg a gyermeked helyett. Azonban hiába vagy te a döntéshozó, érdemes figyelned arra, hogy a döntés fókuszában a gyermeked igényei maradjanak. Például figyelhetsz arra már óvodás korában is, hogy mi érdekli, vagy miben bizonyul ügyesebbnek. Ez egy jó kiinduló alap lehet az iskolaválasztásnál. A szakmaválasztással pedig nem kell annyira előrerohanni, mire ez felmerül, addigra már neki is lesz saját véleménye.
Ha pályaválasztási döntés előtt állsz:
Érdemes távolabbról szemlélni a kérdést, és fokozatosan leszűkíteni a kört. Kezdd azokkal, amiket már biztosan meg tudsz válaszolni, például: Humán vagy reál terület? Gimnázium vagy szakközépiskola? Magyarország vagy külföld?
Benes Andrea
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.