8 nap alatt Európa körül - pénz és telefon nélkül

Márpedig riportalanyom - Uhlar Zoltán - nemcsak állítja, de bizonyítani is tudja: 8 (!), azaz nyolc napon át utazott keresztül-kasul Európában pénz, bankkártya és telefon nélkül. És nemcsak megoldotta valahogy, hanem váltig állítja, hogy élete egyik meghatározó élménye lett. Sőt, elindította az önismeret egy olyan útján, ami szárnyakat adott neki - amivel aztán körberepülte az egész világot.

- Azért azt tudod, hogy ezt a pénz nélkül utazás maszlagot nem lehet csak úgy elhinni! Mesélj, hol volt benne a trükk?

"Nem lehetett trükközni, mert ez egy világverseny volt, de egyébként is a sportszerűség híve vagyok. Rendezvényszervezőként felelős pozícióban dolgoztam. Imádtam, szerettem, de egy idő után besokalltam. És akkor megláttam ezt a versenykiírást, aminek az volt a lényege, hogy Európa egy adott pontjáról kell egy másikra eljutni gyakorlatilag a semmiből. Nem volt kérdés, hogy belevágok. Felmondtam, és két barátommal jelentkeztünk. Életem legnagyobb kalandja lett.

Megtapasztaltam, hogy minden a kommunikáción múlik. Tényleg! Se pénz, se telefon, se semmi nem kell. Az emberek segítőkészek - Európában és az egész világon egyaránt."

- De mégis, hogy kell ezt elképzelni? Hol aludtatok? Mit ettetek? Mivel utaztatok?

"Na, látod, azt például nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy nem akkor és ott eszel vagy alszol, amikor és ahol akarsz, hanem ahol lesz rá lehetőséged. Persze ezzel már az elején is tisztában voltam, de megélni teljesen más. Érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy nehéz, de több lettem általa. És nekem ez a lényeg.

Egyébként első este már egy nagyon kedves osztrák úriember házában aludtunk, akinek hihetetlenül megtetszett a verseny. Így nemcsak szállást és ételt adott, de még szórakozni is elvitt bennünket. Ezenkívül utaztunk vonattal, amire egyszerűen úgy jutottunk fel, hogy elmondtuk a kalauznak a sztorit. Nyilván nem mindenki Földre szállt angyal, és volt, aki elhajtott bennünket, de ez nem a világ vége. Mentünk tovább."

- Hogy lett az európai utazgatásokból Bali?

"Mondhatnám, hogy a naplemente mániám vitt oda, de ez csak részben igaz. Tény, hogy Balin lélegzetelállítóak a lenyugvó Nap sugarai. Nekem ez egy minden estés, megunhatatlan program.

Három éve leköltöztem a Balatonra, oda, ahol gyerekkoromban a nyarakat töltöttem a nagyszüleimmel. Ha Magyarországon vagyok, akkor ott vagyok igazán otthon. (Zoli amúgy a nagymamájának címezve írja a blogját, aki lelkiismeretesen minden egyes nap csekkolja unokája Instagram profilját.) Imádom a nyarat, a meleget, és ez télen hiánycikk idehaza. Így hát jó ötletnek tűnt a hideg hónapokra Bali felé venni az irányt.

Fél évet voltam kint, most megyek vissza. Otthonos az istenek szigete. Elvarázsolt a balinézek kedvessége, életszeretete, a napsütés, és hogy megtanulhattam szörfözni. Hatalmas vágyam volt."

- Milyen az élet Balin?

"Szó szerint a semmire mentem ki. Nem ismertem semmit és senkit. De már az első este egy hatalmas társaság vett a szárnyai alá a hostelben. Az emberek nagyon nyitottak arrafelé.

Amúgy Balin maga az élet nagyon olcsó - főleg, ha nem félünk alkudozni. Egy vacsora megoldható 320 Ft-ból (nem elírás!) itallal együtt. Nagyon teljes az életem. Cseppet sem zavar, ha függőágyban alszom, mert másra nem telik. Ami a mottóm: 'Feel free', azt megélem."

- Rengeteg szépet és jót hallottam most tőled, de valami rossz dolog csak megesett veled?

"Úgy vagyok vele, hogy nincsen rossz dolog, csak egy jó tapasztalat. (Zoli is érzékeli, hogy ez azért nem válasz.) Jó, hát volt olyan, hogy bementem a dzsungelbe szúnyogriasztó nélkül, és abból azért lett baj. De ez a saját esztelenségem miatt volt. Viszont legalább jól megtanultam a szúnyogriasztó használatának fontosságát."

Nyitókép: iStockphoto