Öreg drogos nem vén drogos… - Avagy függőség és felelősség

Ha most feltennénk a kérdést egy mai drogosnak, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudná ennyire szofisztikáltan - legfeljebb vegytisztán - megfogalmazni. Azóta eltelt 20 év, Rentonék is megöregedtek, és a drogozási szokások is megváltoztak. De most egy picit arra szeretnék ránézni, hogyan is érheti meg az öregkort egy drogos.

A "függő" jelző az, amivel folyatni fogom, ugyanis nem szeretném leszűkíteni ezt az írást a drogosok körére. Sokféle függőség létezik, ezeket két nagy csoportra osztanám:

• Van a szerfüggőség: gyógyszer, drog, alkohol, nikotin, stb. Ez az a fajta, amikor az ember valamilyen külső forrásból viszi be a tudatmódosító szert, közvetlenül a szervezetébe.
• És vannak a viselkedési addikciók: szerencsejáték, társfüggőség, pornó, internet vagy akár a sorozatok. A lényeg majdnem mindig ugyanaz: azonnali vágykielégítés, a lehető legkevesebb kontrollal. Na, ez így már meleg pite, ugye?

Hogyan lehet ezen változtatni?

Szerintem nincs az országban egy olyan rehabilitációs otthon, addiktológiai osztály, közösségi vagy alacsonyküszöbű ellátás sem, ahol ne hangzott volna már el ez a mára már klasszikussá vált terápiás mondat: "Minden fejben dől el." Ahogy eldönthetem azt is, hogy belövöm magam vagy berúgok, a szabad akaratom alkalmassá tesz arra is, hogy józan maradjak.

Viszont a függők általában pont dönteni nem tanultak meg, és főleg felelősséget vállalni a döntéseikért. És itt jöhet a képbe a rehab. Soha nem hittem a spontán felépülésben (tudom, hogy létezik a jelenség, de: egy a millióból), hogy valaki egyik napról a másikra elhagyja a függőségét, külső segítség nélkül.

Úgy gondolom, hogy a felépülés egy nagyon hosszú tanulási folyamat, és az egyik legmeredekebb önismereti út. Hiszen ugyan kicsoda szembesülne szívesen azzal, hogy valójában mekkora szarházi? A folyamat beismeréssel, betegségtudattal kezdődik, és ha az ember már kellően utálja önmagát, és azt, ami körülötte történik, akkor irány egy rehabilitációs otthon!

De ha már ott vagy, és elindul az önismereti hullámvasút, akkor adj bele apait-anyait! Van, ahol konfrontációval kooperálnak: szembesítenek minden hibáddal és gyengeségeddel, apró darabokra szednek, hogy aztán szép lassan összerakd magad. Olyanról is hallottam, ahol a delikvensnek az volt a terápiás feladata, hogy meg kellett ásnia a saját sírgödrét - durva, nem?

A szeretet és a hit is lehet az eszköz, ami képessé tesz valakit arra, hogy józanná váljon. Hiszen a függők nagy része szeretetéhes, és szeretne hinni valamiben - ha másban nem, legalább önmagában. Tudom, szürreálisnak hat, de olyanról is hallottam, hogy van, akin napi 14 órában végzett ima és kőfejtés segít. Talán, mert hitt benne. De ezek csak szemléletek, és a szemlélet mellé módszertan is dukál, mert másképp kevés lenne!

• normális időbeosztás
• programokra időben érkezés
• felelősségvállalás önmagunkért
• döntéseinkért és másokért

Ezek azok a dolgok, amit egy rehabon el lehet sajátítani, és talán ami még fontosabb: megtanulni alkalmazni a kinti életben is. Mert ott jön csak a neheze! És ha ez megvan, minden esélye megvan a függőnek arra, hogy megöregedjen.

ANO/NÍMAND

Nyitókép: iStockphoto