Küzdj élményekkel a drogok ellen!

Bevallom: 15 év intravénás heroin használat után, 11 év absztinenciával és 10 drogszakmában eltöltött évvel a hátam mögött, számomra gyakran nehézséget okoz, hogy naprakész legyek a mai drogozási szokásokkal.

Ugyanis ezeket az új drogokat gyakorlatig fillérekért, legálisan be lehet szerezni, akár az internetről is meg lehet rendelni. Ez azért nem ütközik a hatályos törvényekbe, mert amikor valaki ilyen drogokat (biofű, herbál, mdpv) vásárol, hivatalosan nem kábítószert vesz, hanem növényvédőszert, rovarirtót, vagy fürdősót. Bármennyire is próbál rafinált lenni a magyar jogrendszer, akkor is megkerülhető marad, és nem tud lefedni mindent.

Manapság akár 500-1000 forintért is be lehet szerezni ezeket az új dizájner szereket. Ez nagyjából azt jelenti, hogy elméletileg egy középiskolás az uzsonnapénzéből akár másképpen is "jóllakhat". Így persze a statisztika az, hogy a drogozással kapcsolatos bűntények száma elkezdett apadni, viszont a szerhasználók száma egyre magasabb. Ezért a drogfogyasztást a rendszer már nem feltétlenül azonosítja a bűnözéssel.

És nyilván itt kerül képbe a mi- szülők, pedagógusok, szakemberek - felelősségünk, az, hogy erről mit és hogyan kommunikálunk, és mennyire alakítunk ki bizalmi légkört a gyerekekkel. Nehéz erről beszélni, főleg ha az ember a mikrokörnyezetében válik érintetté. Ilyenkor megszűnik az objektivitás, viszont előjön a tehetetlenség érzése. Elkezdődik a pánikszerű böngészés a neten, aminek a felét sem érted, mert tele van szakzsargonnal. Ilyenkor teszed fel magadnak a kérdést:

Szerény véleményem szerint erre sajnos nincs biztosan alkalmazható módszer. A baj mindig akkorra válik láthatóvá, amikor már tünete van. Mert a szerhasználat általában csak a tünete egy sokkal összetettebb, mélyebb problémának. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmit sem tehetünk. Azt gondolom, hogy már nagyon fiatalon ki kell építeni a bizalmat, és nyíltan kommunikálni a gyerekkel. Kialakítani velük a közös kapcsolódási pontokat, felismerni a szeretetnyelvüket, és hogy milyen közös élményre van igényük.

Így építi fel a személyiségét, s így lesz egyedi és megismételhetetlen. Jómagam nem vagyok gyakorló szülő, viszont évek óta fiatalkorú szerhasználókkal dolgozom, és sajnos rengeteg olyan esettel találkoztam, ahol egyszerűen nincs olyan minta a családban, amit a gyerek szívesen tekintene példaértékűnek. Pedig példaképre nagyon is szüksége van egy gyereknek - aki lehetőleg ne Havas Jon legyen, vagy valamelyik szupermókus a Bosszúállókból.

Igényük van az ingerekre és az élményekre. És ha ezeket nem tudjuk biztosítani számukra, akkor nyilván egy idő után feltalálják magukat önállóan is, és valamilyen alternatív eszközhöz nyúlnak. Az ilyen helyzetben a kreativitásuk nem ismer határokat...

-ano/nímand-

Nyitókép:iStockphoto