Mi a frász az a komfortzóna? Látta már valaki?

Nagyon az elején kezdem:

Az életben sajnos nincs kitéve a "Itt végződik a komfortzóna, és kezdődik az azon kívüli világ." tábla. Legalább is én még nem találkoztam ilyen kiírással. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezt egyértelműen jelezné valaki a számunkra! Ehelyett van némi gyomorideg, egy kis tenyérizzadás, esetleg szapora lélegzet, és azon kapjuk magunkat, hogy sovány malac vágtában masírozunk elfelé.

Nekem néha eszembe jut, hogy ja, ez lett volna az, amit meg kellett volna lépnem...! Ilyenkor örülök, hogy ugyan némi fáziskéséssel, de legalább felismertem a helyzetet, és szent esküt teszek magamnak: máskor időben fogok reagálni. Nem mondom, hogy ez mindig sikerül, de maradjunk annyiban, hogy csökken a reakcióidőm.

Mivel egy ideje űzöm már ezt a játékot, így néha azonnal belém nyilall a felismerés, hogy "na, ez az, amikor is..." És itt lépünk a Level 2-re. Ha felismertem, hogy egy helyzet csupán azért kellemetlen a számomra, mert még sosem volt benne részem, és nem azért, mert ténylegesen veszélyes, vagy kockázatos lenne, akkor megpróbálok benne maradni, és nem menekülőre fogni - pusztán a helyzet ismeretlensége miatt.

Ugyanis állod a sarat, mint a kapanyél. És valójában nem is az a lényeg, hogy mi lesz az adott helyzetben, és, hogy meddig jutsz el. Nem kell, és nem is lehet naponta - akár többször is - megváltani a világot. Csak önmagadon kell túllépni azzal, hogy megpróbálod.

Bónusz szint: Felismertük, kibírtuk, yep. Na és most? Saját tapasztalatom szerint a legtöbb esetben nem is történik "semmi". A semmi alatt a "semmi rossz" mellett a "semmi jót" is értem. Nem áll meg a világ. De mégis úgy érzed, hogy te vagy a nyertes, és ez így van! (Jár a taps!).

De ha belemész és átéled, akkor utána ott állhatsz a tavaszi napsütésben, hajadat szélfuvallat libbenti meg, az élet rohan körülötted, te magad pedig csak állsz, és azt fogod érezni: nyertem, enyém a világ!

(Na és, ha így érzed magad? Ki tudja? Még akármi lehet belőle!)

Futó Rita

Nyitókép: iStockphoto