Az élettársi kapcsolat az új házasság! Vagy mégsem?

Múlt héten kifejtettem, hogy milyen pszichológiai pluszt adott nekem a házasságkötés. Most szigorúan racionális és földhözragadt szempontok szerint fogom elemezni, hogy mi történne, ha eltörölnék a házasság intézményet.

Rengetegszer hallom gyakorlatias barátoktól, hogy a házasság felett eljárt az idő. Vagy, hogy átvette helyét az élettársi kapcsolat. Hogy a házasság csak egy haszontalan és tartalmatlan bürokratikus formalitás, amihez naivan, romantikus elképzeléseket kötünk. És semmi sem változna, ha egy-az-egyben megszüntetnék, és megmaradna helyette az élettársi kapcsolat.

Én azt mondom, rendben, játsszuk végig! Gondoljuk át, hogyan működne egy alternatív valóság, ahol nincs házasság?

Szerelem igazolvány

Abban megegyezhetünk, hogy az ember társas lény. És egy-egy ilyen társas kapcsolat annyira el tud mélyülni, hogy az életünk minden területére kihat. Teljes joggal követelhetjük, hogy ezt a szintű összetartozást az állam is vegye figyelembe - legalább annyira, mint a vérszerinti rokonságot.

Például, ha állást kapok külföldön, akkor elvárom az adott országtól, hogy a párom is kapjon vízumot, tartózkodási engedélyt stb. Vagyis engedjék meg nekem, hogy megjelöljek egy személyt, akit magammal vihetek, mert mi összetartozunk.

Ám ezzel elég könnyű lenne visszaélni!Az adott ország hatóságai se örülnének, ha minden kósza kapcsolatomnak ki kellene utalniuk egy vízumot - aztán visszavonni, ha pár hét múlva szakítunk. Aztan új vízumot kiutalni vadonatúj páromnak, akit bár csak egy hete ismertem meg, de én vele mostantól nagyon, de nagyon összetartozni kívánok.

Forrás: GettyImages/PeopleImages.com/Laflor

De nem kell külföldre mennünk azért, hogy ilyen szituációkba fussunk bele! Ha egy vérszerinti hozzátartozónk megbetegszik és ápolásra szorul, bizonyos keretek között az állam kötelezi a munkahelyünket, hogy pár nap rendkívüli szabadságot vehessünk ki. Ám, ha életünk szerelme megbetegszik, akkor is biztosítani kellene nekünk szabadságot, nem?

Nah, de ki ez a személy, akivel az összetartozásom olyan komoly mértéket öltött, hogy azt a munkahelyemen is kötelesek figyelembe venni? Valahogy igazolni kellene, hogy ő a valódi és egyetlen társam. Szóval az lenne a legegyszerűbb, ha lenne erről valami nyilvántartás, vagy igazolás, vagy valami papír - hogy ne csak bemondásra működjön a dolog.

Bár még így is visszaélésekre adna lehetőséget, ha évente háromszor-négyszer vetetném nyilvántartásba, más-más személyekkel, az érzelmi összetartozásomat - hogy minél több fizetett szabadsághoz jussak. Ezt azzal lehetne kiszűrni, hogy nem csak úgy osztogatják a szerelem-igazolványt, hanem kötelességeket is kapcsolnak a biztosított jogokhoz. Mert hát kötelezettséget nem vállal minden jött-ment párocskája iránt az ember.

Azért egész logikus, ha elvárja tőlem az állam és a munkahelyem, hogy ha azt akarom, hogy ismerjék el, hogy egy személy az én életem párja, akkor kötelező lenne róla gondoskodnom betegségben, és szükség esetén anyagilag is támogatnom kellene - ez amúgy is hozzá tartozik a komoly érzelmi elköteleződéshez. És akkor ezzel el is vennénk azoknak a kedvét a nyilvátartásba vételtől, akik nem is gondolják annyira komolyan, hanem csak előnyökhöz szeretnének jutni!

De hiszen ez már majdnem olyan, mintha megfogadnám, hogy kitartok mellette jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban és szegénységben...

Forrás: iStockphoto/Lolostock

Ne legyünk ilyen naívak: egy munkajogi- és egy külügyi-igazolás élettársi viszonyunkról még nem házasság! Ám van egy rossz hírem. Jóval több élethelyzetben merülhet fel a kérdés, hogy egy érzelmi viszonyt hivatalosan ismerjenek el.

Ott van még az egészségügyi rendszer is. Kellene egy igazoló papír arról is, hogy ha ájultan kórházba szállítják a páromat, értesítsenek engem, engedjenek be hozzá, hozhassak döntéseket a vele történő beavatkozásokról, és adjanak ki információt az állapotáról.

Aztán persze kellene végrendelkeznünk is, hogy ne egy szál semmi nélkül hagyjuk a társunkat, ha eljön a mi időnk. De ez se lenne olyan egyszerű, mivel a jogrendszer védi a vérszerinti hozzátartozók öröklési jogát - hogy ne lehessen őket minden apró nézeteltérés miatt kitagadni.

Ezekről (és még sok minden másról) mind kellene egy-egy szerződést írnunk. És kellene egy állami szerv, aki igazolja, hogy egyetlen emberrel kötöttünk csak ilyen szerződést. Szóval egy köteg hatósági igazolást tarthatnának otthon, az egymás iránt elkötelezett párok.

Vagy egy huszáros vágással bevezethetnénk egy olyan eljárást, ahol egyszerre igényelhetnék mindezt, egyetlen papír aláírásával. Például automatikusan megkapnák ezt a papírt azok, akik regisztrálják élettársi kapcsolatukat.

De itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ezzel nagyon kellemetlen helyzetbe hoznánk az élettársak egy igen nagy részét!

Regisztrált élettársak - se több, se kevesebb

Sok élettárs, pont azért nem köt házasságot, mert ezeket a joghatásokat szeretné elkerülni. Vannak olyan regisztrált élettársak, akik kifejezetten azért ezt az együttélési formát választották a házasság helyett, mert nem olyan jellegű a kapcsolatuk:

Ők nem szeretnék válllalni egymás irányába azokat a kötelezettségeket, amik mellé jogokat is követelhetnének, ám néha jól jönne egy igazolás arról, hogy ők nem csak kedves ismerősök, akik egy helyrajzi szám alatt laknak.

Tipikus tankönyvi példa erre a két idős özvegy, akik egymásra találnak és összeköltöznek ezt bizonyos esetekben igazolni is szeretnék. Ám előző házasságukból származó gyerekeiknek szeretnének biztosítani minden egészségügyi és öröklési jogot. Illetve komolyabb kötelezettséget már nem szeretnének senki felé vállalni... Noh, de lássuk be a mai világban fiatalok is könnyen kerülhetnek ilyen helyzetbe! Sőt.

Forrás: iStockphoto/tzahiV

 

Szóval kellene egy külön lehetőség azoknak a pároknak, akik csak valamilyen formában igazolni szeretnék, hogy ők párként együtt élnek, minden komolyabb jog vagy kötelezettség nélkül: ezt hívják regisztrált élettársi kapcsolatnak.

És kellene egy külön lehetőség azoknak a pároknak, akik a másik iránt oly mértékben elköteleződtek, hogy amellé a fent vázolt jogok biztosítását is követelhetik - és kötelezettségeket is örömmel vállalják.

Ezt a lehetőséget elnevezhetjük például Komoly Érzelmi Alapú Elköteleződési Hatósági Eljárásnak. De mivel ezt sokáig tart kimondani, egy rövidebb elnevezés sokkal praktikusabb lenne. Például hívhatnánk "házasságnak" ...

Tudom, hogy sokan túlhájpolják ezt az esküvősdit. Azt is tudom, hogy sokan szűklátókörű, tekintélyelvű indokokkal érvelnek mellette. Sőt azt is tudom, hogy a sok válás miatt már rég megkopott az holtodiglan-holtomiglan rész pátosza.

De ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel!!!

Igenis vannak még fontos társadalmi funkciók, amiket csak egy olyan intézménnyel tudunk betölteni, mint a házasság - akármilyen névvel is illetjük. ;)

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?