Le kell azonban szögezni, hogy a munkamánia és a túlterheltség nem ugyanaz. Bár mind a két esetben csak annyi látszik kívülről, hogy túl sokat dolgozik valaki, de nagyon nem mindegy, hogy valódi kényszerből teszi, vagy csak nem tud/nem akar leállni.
A munkamánia ott kezdődik, ha valaki élvezi is a túlterheltséget, sőt kicsit mintha önmagát terhelné túl.
A munkaalkoholizmus (workalcoholic) egy létező függőség, amiben a munka egyfajta drogként játszik szerepet: ez az öröm forrása.
Persze nem direkt élvezetet találnak az érintettek a munkában - ők sem kerülnek eufórikus állapotba csak, mert elkészíthetnek egy újabb kimutatást!
Akkor milyen élvezetről beszélünk?
Hogy ez miért lehet bárkinek is jó? - Mert a munkára nagyon szépen rá lehet fogni mindent.
Azért nem utazom le vidékre a családi ebédre, mert közbejött az a halaszthatatlan projekt.
Szexelnénk mi gyakrabban, mint az évfordulónkon és karácsonykor, de az a fránya munka, elhalmoz!
A sor hosszan folytatható... Lényeg a lényeg: a munkamániás általában menekül valamitől, és csak az állásában tud kiteljesedni.
Ismertetőjelei:
Azoknak pedig, akik robotnak hiszik magukat, és úgy gondolják, napi 10-12 óra szünet nélkül 365 napon át meg sem kottyan, nos, nekik van egy rossz hírem: a test mindig megbosszulja magát!
Ha a lelki tüneteket sikerül is palástolni (alvászavar, dühkitörések, örömtelenség), még mindig ott lehet a jó öreg fejfájás, emésztési zavarok, rosszabb esetben pedig egyenes út vezet a kardiológiára, vagy az onkológiára...
Bár a munkamániás szó hallatán egyből egy multicég öltönyös alkalmazottja jut eszünkbe, nem csak a munkaerőpiacon találkozhatunk ezzel a tünetegyüttessel!
Biztos találkoztál már olyan háziasszonnyal, aki minden nap reggel hatkor kel, hogy kipucolja a konyhát, hétre már be van csomagolva a csöpp-kicsi egyetemista fiacskájának a szendvics, nyolcra pedig kész az ebéd is.
Ezt követően hatszor áttörli a tiszta edényeket, kétszer felmos, aztán ablakot suvickol. Este pedig kimerülten károg magában, hogy a házimunkát nem becsüli meg senki. Persze azt is hozzáteszi, hogy ő itt a szegény igavonó állat... holott senki nem kérte erre.
Akár magadon észleled, hogy mindig a munka az első, akár egy kollégádon vagy éppen a párodon, tudd, hogy, kiút mindig van! Persze a helyzet nem varázsütésszerűen fog megoldódni!
A legfontosabbak:
Nehezítő tényező, hogy ezt a hozzáállást a legtöbb munkahelyen még díjazzák is. Hogyne tennék, hiszen így szárnyal a cég, ez a munkamorál a követendő példa!
Az alvás luxus, a szabadidő pedig lekorlátozódik késő estére. Ebben az egy-két órában - hullafáradtan - ugyan kinek van kedve bármi tartalmasabb programhoz?
Félreértés ne essék: nincs jobb annál, mint mikor valaki élvezi a munkáját, és ahogy Konfuciusz mondaná:
Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.
Viszont valószínűleg ő sem gondolta, hogy a boldogság ennyiben kimerül.
Lippai Flóra
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.