nadrágkosztüm
Marlene Dietrich igazi filterkirálynő volt – Tollal faragta vékonyabbra magát a fotókon
A XX. század egyik legbátrabb és legmeghatározóbb stílusikonja volt, aki a náciknak is ellentmondva az amerikai hadsereget támogatta. Marlene Dietrich a frontvonalon énekelt és nadrágkosztümben lázadt.
Marlene Dietrich nem csupán a filmtörténelem egyik legfényesebb csillaga volt, hanem egy ízig-vérig lázadó, aki a porosz drillből szabadulva nadrágot húzott, és egymillió dollárra biztosított lábaival magabiztosan masírozott be Hollywood halhatatlanjai közé.
Forrás: Corbis Historical
- Marlene Dietrich porosz fegyelemben nevelkedett, de lázadó stílusikonként nadrágkosztümmel és egymillió dollárra biztosított lábakkal hódította meg Hollywoodot.
- A náciknak nemet mondva az amerikai hadsereget támogatta, így a frontvonalon, lövészárkokban énekelve vált a szabadság és a női erő szimbólumává.
- A fellépésein 69 vastapsot arató díva az illúzió mestere volt: tollal retusálta fotóit és saját maga irányította színpadi megvilágítását.
Marlene Dietrich élete: egy porosz lány, akinek más tervei voltak
1901-ben született Marlene Dietrich, aki órakészítő és rendőr édesapját korán elveszítette. Anyja egy katonatiszthez ment feleségül, akinek határozott elképzelése volt arról, hogy milyen asszonyt akar faragni a lányból: zongorázzon, főzzön, tudjon franciául, legyen rendezett és eszményi. Marie Magdalene a keresztnevei első és utolsó betűiből gyúrta össze a Marlene nevet.
A zenészkarrier volt az eredeti terv, hegedült is hozzá, majd némafilmekhez játszott zenét berlini mozikban. Egy kézsérülés viszont közbeszólt, és a zene helyett jött Max Reinhardt színészképzője, ahova felvételizett, ám nem vették fel. De ez sem törte le különösebben: kisebb szerepeket játszott, színpadon is, filmen is, statisztált, ahol lehetett, és közben megismert egy Rudolf Sieber nevű rendezőt, aki 1924-ben feleségül vette. A rövid házasságból született egy lánya, így Marlene már anyaként futott be igazán, amikor Josef von Sternberg 1930-ban megrendezte A kék angyal című filmet.
Sternberg eredetileg nem is Marlene-t akarta a szerepre, ám amint megpillantotta egy kis színpadi szerepben, azonnal meglátta benne a végzet asszonyát.
Lola, a fáradt bárénekesnő figurájából elsősorban Marlene lábai maradtak emlékezetesek, és nem véletlenül. A korabeli sajtó úgy írt róla: övé a világ legszebb lába, ezért egy millió dollárra biztosíttatta azokat.
Nadrágot húzott, ami botrányt kavart
A kék angyal után von Sternberg magával vitte Hollywoodba, ahol a Paramount stúdió azonnal leszerződtette: Greta Garbo riválisa lett. Az első hollywoodi filmje (Marokkó, 1930) első mondata így hangzott el:
„Köszönöm, nincs szükségem segítségre!"
– helytelen kiejtéssel. Oscar-jelölést kapott érte, ő volt az első német színésznő, aki idáig eljutott.
Néhány év alatt a legjobban fizetett sztárok közé küzdötte fel magát, a pénzt pedig ruhákra, könyvekre és általában az életre költötte. Hitchcockkal, Orson Wellesszel, Fritz Langgal forgatott. A ’30-as években Dietrich nadrágkosztümben jelent meg nyilvánosan, és ezzel kisebb botrányt kavart.
Párizsban a rendőrfőnök azzal fenyegette, hogy letartóztatja férfias ruházat viselése miatt, de Marlene nem tágított, és a maszkulin eleganciát egyszerűen a női erő szimbólumává tette.
A nácik próbálták hazacsábítani, a német filmipar uralkodó királynőjeként emlegették, nemet mondott, sőt, amerikai állampolgárságért folyamodott, amit meg is kapott. Ezután elment a frontra énekelni, lövészárkokban, fagyban, közvetlen közelről tapasztalta meg a háborút. Elnöki Szabadság-érdemrendet és a francia Becsületrendet kapott, miközben Németországban hazaárulózták. Berlin csak halála után tíz évvel fogadta díszpolgárává. Ma utca és tér viseli a nevét, és 2011-ben ő kapta az első csillagot a berlini Hírességek sétányán.
Marlene Dietrich a korszak filterkirálynője volt
1953-tól sanzonénekesként lépett fel, és a közönség megőrült érte, rekordja 69 vastaps volt egyetlen esten. A fellépőruháit úgy tervezték, hogy beépített fűzők és titkos szalagok feszítsék az arcbőrét, a színpadi megvilágítást maga irányította, mert senki másra nem bízta. Marlene volt a Photoshop előtti korszak igazi filterkirálynője: ha nem tetszett neki a végeredmény, szimplán fogott egy tollat, és kíméletlenül „lefaragta” magáról a felesleget a fotókon.
Magánélete legalább annyira színes volt, mint a karrierje. Férjével, Rudolf Sieberrel évtizedekig külön éltek, mégis bizalmas barátok maradtak. Szerelmei és barátai között volt Jean Gabin, Gary Cooper, Edith Piaf. Biszexualitását sosem tagadta, csak diszkréten kezelte. Azt mondta magáról: inkább személyiség, mint színésznő.
Zenélő fűrészen játszott
Kevesen tudják, de zenélő fűrészen is tehetségesen játszott. Ezt a különleges tudását a háborús fellépésein is bemutatta, a katonák imádták. Főzni szintén szeretett, legendás volt a húsleveséről, a bécsi szeletéről, és előfordult, hogy Hemingway-nek küldött kóstolót. Pályafutásának 1975-ben egy combnyaktörés vetett véget. Az utolsó filmszerepét 1978-ban vállalta, állítólag csak David Bowie kedvéért, a Dzsigolóban. A film megbukott, de ez már nem sokat számított.
Élete utolsó éveit párizsi lakásában töltötte, csaknem teljes visszavonultságban, akárcsak Greta Garbo. A házmester naponta hat kiló újságot és könyvet cipelt fel neki, a külvilággal telefonon tartotta a kapcsolatot. Az 1984-es életrajzi filmhez már csak a hangját adta, az arcát nem engedte megmutatni, mert a közönség emlékezetében régi szépségében akart megmaradni. Pontosan 34 évvel ezelőtt, 1992. május 6-án, kilencven évesen, Párizsban halt meg. Végakaratának megfelelően Berlinben temették el.
Nyitókép: Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
