Rekordösszegű gázsikat tett zsebre a hollywoodi szépfiú. A sármos tekintetű Gary Cooper előtt a kor legnagyobb dívái is térdre borultak, Ingrid Bergmantól Grace Kellyig szinte mindenki a bűvkörébe került.
Kevesen tudják, hogy a filmtörténelem egyik legszikárabb, legmeghatározóbb alakja eredetileg festőművésznek készült, és csak a szerencsés véletlenek, meg egy balul elsült autóbaleset terelték a filmvászon felé. Gary Cooper nem csupán egy színész volt a sok közül; ő testesítette meg az amerikai őserőt, a szótlan, de rendíthetetlen igazságosztót, akinek a tekintetében ott vibrált a montanai préri végtelensége.
Forrás: Moviepix
- Egy súlyos autóbaleset utáni kényszerű lovaglás tette őt a filmtörténet leghitelesebb westernhős figurájává.
- Festőnek készült, de egy gyors névváltoztatás után harminchat évig uralta Hollywoodot, 1939-re pedig az Egyesült Államok legjobban fizetett sztárja lett.
- A kétszeres Oscar-díjas amerikai színész a mozivásznon a sziklaszilárd jellem mintaképe volt, miközben a magánéletét viharos románcok és híres szakmai tévedések színesítették.
Lovagolt, vadászott, horgászott
Frank James Coopernek hívták eredetileg, egy helenai ügyvéd fiaként született. Nyarakat töltött a Seven-Bar-Nine ranchen, ahol megtanult lovagolni, vadászni és horgászni. Ez a vidéki életmód alapozta meg azt a sziklaszilárd karaktert, amit később a világ megismert. Festőnek készült, cowboykodott, idegenvezetőként dolgozott a Yellowstone Parkban, mire egyáltalán eszébe jutott, hogy talán a filmezés is szóba jöhetne.
Kevesen tudják, de Cooper jellegzetes, kicsit merev, mégis férfias mozgásának hátterében egy fiatalkori autóbaleset állt. A szerencsétlenség során megsérült a csípője, és az orvosok azt javasolták neki: lovagoljon minél többet, hogy a csontjai megfelelően gyógyuljanak. Ez a kényszerű terápia tette őt végül kora egyik legjobb lovasává, ami később a westernfilmekben a védjegyévé vált.
Frank Cooperből Gary Cooper – a névváltoztatás sztorija
Amikor Los Angelesbe érkezett, az volt a célja, hogy pénzt gyűjtsön egy komoly művészeti tanfolyamra. Két montanai ismerőse, akik alacsony költségvetésű westernekben kaszkadőrösködtek, bevezették a filmstúdiók világába. Napi öt dollárt kapott statisztaként és tízet a lovas jeleneteknél.
Forrás: Bettmann/Getty Images
A szereposztó figyelt fel rá először, és közölte, hogy a „Frank Cooper" névvel gond van: foglalt a szakmában. Azt javasolta, hogy változtassa meg a nevét, ha a filmiparban szeretne dolgozni. Az ügynöke az indianai Gary városra gondolt, ahol nevelkedett, mondván, hogy az ottani embereknek van egyfajta kemény, nyers karakterük, ami passzol ehhez a magas, szikár montanai fickóhoz. Coopernek az első pillanattól tetszett az ötlet. Így született meg Gary Cooper – a névváltoztatás tehát egy ügynöki ötletnek köszönhető.
Első komolyabb szerepe 1925-ben jött – néma westernekben. Gary Cooper a Ben-Hur-ban római őrt játszott, A fekete sasban álarcos kozákot és árvízkárosultat a Johnstown Floodban. Idővel a veszélyes mutatványokat felváltotta a valódi játék, és gyorsan bebizonyosodott: az a mélyről jövő, komótos természetesség, ami miatt mindenki hitt neki a vásznon, nem tanult technika, hanem a saját egyénisége. Az amerikai színész ekkor még nem is sejtette, hogy évtizedekig ő lesz a mozik legkeresettebb és legjövedelmezőbb csillaga.
Gary Cooper-filmek: nagy szerepek és Oscar-díjak
Az igazi fordulópontot az 1929-es A virginiai férfi hozta. Ez volt az első hangosfilm, és ellentétben néhány korabeli némafilmes sztárral, akiknek a hangjuk menthetetlenül tönkretette a karrierjüket, Cooper remekül vizsgázott.
Úgy beszélt, ahogy a lovat ülte: kényelmesen, mégis magabiztosan. Az a mély, nyújtott hang valahogy eleve ráillett a westernhősre, mintha nem is kellett volna semmit erőltetni. Aztán jöttek a sikerek: Hemingway-adaptációk, háborús drámák, westernklasszikusok, és Cooper válogatott a szerepek között. Az elismerés sem maradt el, ötször jelölték Oscar-díjra a legjobb férfi főszereplő kategóriában, és kettőt meg is kapott: az 1942-es York őrmesterért, majd az 1953-as Délidőért.
Úgy tekintettek rá az emberek, mint egy régi, jó barátra, akinek elég a szemébe nézni, és máris tudod, hogy jó kezekben vagy. Oscar-díjas amerikai színészként ő volt a kőszikla a mozivásznon: az a típusú férfi, akiben a néző feltétel nélkül megbízott, még mielőtt egyáltalán kinyitotta volna a száját. Az Oscar-díjas színész pályája egészen fantasztikus volt.
1925-ben, még a némafilmek világában kezdte, és hihetetlen módon harminchat éven át, egészen 1961-ig ott volt a szeren – gyakorlatilag az utolsó lélegzetvételéig a kamerák előtt állt.
Ez alatt a szűk négy évtized alatt összesen nyolcvannégy játékfilmet hozott össze, ami még Hollywood aranykorában is elképesztő munkabírásról tanúskodott.
A legjobban kereső ember volt az Egyesült Államokban
Huszonhárom egymást követő évben kirobbanthatatlan volt a tíz legismertebb férfi filmsztár közül, és tizennyolc éven át a legjobban fizetett színészek elitjébe tartozott. Anyagilag is a csúcsra ért: 1939-ben ő volt az Egyesült Államok legjobban kereső embere, közel félmillió dolláros éves bevétellel, ez mai értéken több milliárd forintnak felel meg.
A korszak egyik legismertebb anekdotája is hozzá köthető: Cooper visszautasította Rhett Butler szerepét az Elfújta a szélben. Nem hitt a film sikerében. Sőt, állítólag azzal intézte el a dolgot:
„Az Elfújta a szél lesz Hollywood legnagyobb bukása, és örülök, hogy Clark Gable fog pofára esni, nem én."
Nagyot tévedett.
Gary Cooper magánélete: barátságok, szerelmek
Magánélete legalább annyira színes volt, mint a filmjei. Bomlottak utána a nők, vonzereje elől kevesen tudtak menekülni. Híres románcai közé tartozott a vadóc Lupe Vélez, a titokzatos Marlene Dietrich, a fiatal Grace Kelly és Ingrid Bergman is. Feleségül vette Veronica Balfe színésznőt, akitől megszületett egyetlen gyermeke, Maria Veronica. A házasság azonban nem volt felhőtlen.
Patricia Nealhez fűzött viszonya akkora botrányt kavart a korabeli Hollywoodban, ami simán karriert törhetett volna, de a közönség végül megbocsátott „Amerika kedvencének".
Pár év múlva kibékült feleségével, és hazaköltözött.
Ernest Hemingwayjel életre szóló barátságot kötött, rengeteg időt töltettek együtt. Mindkettőjüket a természet vonzotta: együtt vadásztak, horgásztak, síeltek. Hemingway annyira tisztelte Coopert, hogy az Akiért a harang szól főhősét, Robert Jordant részben róla mintázta. A filmadaptációban természetesen Cooper játszotta a szerepet.
Szabadidejét szinte kizárólag aktívan töltötte. Imádta az autókat, gyűjtötte a különleges modelleket és a festészetet sem hagyta abba teljesen.
A forgatásokon pedig ragaszkodott a hitelességhez: nem használt dublőrt a lovas jelenetekhez, mert számára a nyereg volt a legtermészetesebb közeg.
Ha úgy érezte, a forgatókönyvben túl sok a duma, egyszerűen kihúzta a felesleges sorokat. Úgy érezte, a csend néha hangosabb a szavaknál.
Utolsó filmjét, a The Naked Edge-et (Meztelen penge) 1961-ben forgatta le Londonban. 60 évesen hunyt el. Az Amerikai Filmintézet 1999-ben az évszázad legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé választotta, de az igazi elismerést a közönség szívében érte el, ahol ő maradt az örök, szálfaegyenes férfiúi eszménykép.
Nyitókép: Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
