Európa ünnepelt sztárja volt, végül nincstelenül halt meg: névtelen sírba temették Vivaldit

Antonio Vivaldi 347 évvel ezelőtt, 1678. március 4-én Velencében született. A vízre épült város szűk utcáin nőtt fel. Vivaldi Négy évszak című zeneműve csak egy darabja annak az elképesztően termékeny életműnek, amelyet ez a kissé nyugtalan, mindig ötletelő zeneszerző hagyott hátra. Ugyanolyan csodagyereknek számított, mint később Wolfgang Amadeus Mozart.

A vörös pap, aki sosem maradt egy helyben 

Vivaldit gyakran „il Prete Rosso”-nak, vagyis vörös papnak hívták, vagy inkább gúnyolták, mivel lángvörös haja volt, ami Velencében is feltűnőnek számított. Katolikus papnak szentelték fel, de az oltárnál nem érezte magát igazán otthon. Volt, hogy a mise közepén állítólag félrevonult, hogy lejegyezzen egy hirtelen eszébe jutó dallamot. Igazi terepe a zeneiskola volt, pontosabban a velencei Ospedale della Pietà, ahol árva lányokat tanított hegedülni. Ezek a fiatal zenészek nem egyszerűen tanítványok voltak, hanem egyfajta titkos zenekart alkottak. A rács mögött játszottak a templomban, a közönség csak a hangjukat hallotta, az arcukat nem látta. Vivaldi rengeteg darabot írt nekik.  

Aki ma csak a Vivaldi Négy évszakjának dallamait ismeri, talán nem is sejti, hogy több száz versenymű, opera és egyházi darab született a keze alatt. Olyan tempóban komponált, mintha attól tartana, hogy kifut az időből. Sokszor csapongott, állandóan új lehetőségeket keresett. 

Rejtélyes szerelmek és a hűséges múzsa 

Bár Vivaldit papnak szentelték, az élete távolról sem volt aszketikus. 

Bár Vivaldi váltig állította, hogy kapcsolatuk pusztán szakmai, és Anna csupán segít neki az asztmája miatti nehéz mindennapokban, a velenceiek ezt annyira nem hitték el. Anna és nővére, Paolina, folyamatosan a zeneszerzővel utaztak, közös háztartásban éltek, ami akkoriban óriási felháborodást keltett az egyházban. Felesége a papi fogadalma miatt sosem lehetett, és bár a pletykák több „kedvesről” is szóltak az énekesnők köréből, Anna Girò maradt mellette élete végéig. Gyermekei nem születtek, legalábbis hivatalos forrás nem tud ilyesmiről. 

A tündökléstől a névtelen sírig 

Bár Vivaldi a pályája csúcsán európai sztár volt, még VI. Károly császár is nagy rajongója volt, akitől lovagi címet és aranyérmet is kapott, az élete végére a szerencséje teljesen elhagyta. Velencében a stílusa kiment a divatból, a közönség új kedvenceket keresett. 

Amikor Vivaldi 1740-ben elhagyta Velencét, az anyagi csőd szélén állt. Anna és nővére, Paolina nem tudtak vele tartani az egész útra, mert Anna éppen máshol vállalt fellépéseket, hogy pénzt keressen, Vivaldi egyszerűen előre ment, hogy előkészítse a terepet. 

Vivaldi támogatók nélkül maradt, asztmatikus betegsége elhatalmasodott rajta, és teljes szegénységben, magányosan hunyt el 1741-ben. Olyan szerény temetése volt, hogy még harangszó sem járt neki, és egy köztemetőbe földelték el, amelynek helyén ma a Bécsi Műszaki Egyetem épülete áll. Hamvai elvesztek, és több mint kétszáz évig a világ szinte teljesen elfelejtette, hogy valaha élt a „vörös pap”. 

Mikor írta Vivaldi a Négy évszakot? 

Antonio Vivaldi a Négy évszakot 1723 és 1725 között írta, és végül 1725-ben jelentette meg Amszterdamban. Kevesen tudják, a művet nem csupán zenének szánta: minden egyes tételhez írt egy-egy szonettet is, amelyek pontosan leírják, mit kell hallanunk. 

 Ez volt az egyik első „programzene” a történelemben, ahol a hangszerek egy konkrét történetet mesélnek el. Vivaldi természetábrázoló stílusa és a Négy évszak zenéje inspiráltat Ludwig van Beethovent, aki egy évszázaddal később megalkotta a maga természetközeli remekművét, a VI. (Pastorale) szimfóniát. 

Vivaldi Négy évszakának kottáit később találták meg

Vivaldi egész életében küzdött a mellkasi szorítással, ami valószínűleg asztma lehetett. Ez volt a hivatalos indoka annak is, hogy miért nem misézett: egyszerűen nem bírta végigmondani az imákat fulladás nélkül. Ám ez a fizikai korlát adta meg neki a szabadságot, hogy minden idejét a komponálásnak szentelje. A történet csavarja: évszázadokkal később újra felfedezték a Négy évszakot. A kéziratok előkerültek, a zenetudósok pedig rájöttek, hogy milyen kincs lapult a poros polcokon. A Vivaldi Négy évszak szinte berobbant a XX. század koncerttermeibe. 

Nyitókép: Universal Images Group Editorial/Getty Images