Tennessee Williams cipőgyári munkásból lett a Broadway királya – Marlon Brandót sztárrá tette


Van abban valami elképesztően hiteles, amikor egy író nem csak kitalált sztorikkal akar minket szórakoztatni, hanem saját botlásait és legmélyebb fájdalmait írja bele a műveibe. Tennessee Williams nem akarta szebbnek láttatni a valóságot, mint amilyen. Karakterei annyira hús-vér alakok, hogy néha tényleg az az érzésünk, hogy bármelyik pillanatban szembejöhetnének az utcán. Talán pont ezért üt még ma is akkorát A vágy villamosa című színdarabja.

Pontosan 115 évvel ezelőtt, 1911. március 26-án született meg Tennessee Williams. Gyerekkora tele volt feszültséggel, ami később az összes drámáját meghatározta. Apja, Cornelius, durva modorú utazó cipőügynök volt, aki rengeteget ivott és lenézte fia érzékenységét. Az idő múlásával apja egyre gorombább lett vele. Ezzel szemben az anyja, Edwina fojtogatóan féltette a gyerekeit, ő volt az is, aki felismerte fia tehetségét, és tizenegy éves korában megajándékozta egy írógéppel.
A család életét betegségek is nehezítették. Amikor Tennessee elérte ötödik évét, diftériát kapott, és majdnem két évbe telt, mire újra megtanult járni. Két testvére közül Rose-hoz állt a legközelebb. Nővére mentális állapota a húszas évei végére fordult válságosra, amikor súlyosbodó szorongásai és dührohamai miatt skizofréniával diagnosztizálták. Mivel az akkori kezelések nem hoztak javulást, szülei 1943-ban jóváhagyták a lobotómiát, ami után a lány teljesen cselekvőképtelenné vált. Ez a tragédia örökre megmérgezte a családi viszonyokat: Williams soha nem bocsátott meg szüleinek, amiért engedélyezték a beavatkozást.
Fiatalon még nem volt egyértelmű, hogy az írásból fog megélni.
Apja rákényszerítette, hogy egy cipőgyárban dolgozzon, amit szívből gyűlölt, de közben éjszakánként folyamatosan írta a történeteit.
Több egyetemre is járt, mire végre lediplomázott. Évekig küzdött azért, hogy a szakma egyáltalán észrevegye. 1944-ben az Üvegfigurák című színdarab végre áttörte a gátat, onnantól már nem volt megállás a világhír felé. A darabban szereplő Laura Wingfield alakját egyértelműen Rose-ról, a testvéréről mintázta. Laura – ahogy Rose is – végtelenül törékeny, kórosan gátlásos és egy saját maga által felépített álomvilágban él.
Tennessee nevet csak 28 évesen vette fel. Részben az apja felmenőinek származási helye előtt tisztelgett vele, részben pedig azért, mert úgy érezte, a Thomas Lanier Williams név túl hétköznapi és unalmas.

1947-ben bemutatták A vágy villamosa című darabot, ami azonnal hatalmas siker lett. A történet Blanche DuBois és Stanley Kowalski feszült viszonyán keresztül mutatja meg, milyen törékeny az a világ, amit az emberek maguk köré építenek. A darab sikeréhez sok minden kellett: erős karakterek, nyers párbeszédek, és az a fajta őszinteség, amit nem lehet tanulni. A közönség egyszerre volt lenyűgözve és zavarban, mert Williams nem kímélte őket. Nem adott könnyű válaszokat, csak kérdéseket, amelyek sokáig velük maradtak.
Régen nagy merészségnek számított, hogy Williams nem hősöket, hanem esendő, néha kifejezetten nehéz természetű embereket tett meg főszereplőnek. Ma már ezen meg sem lepődünk, de akkoriban ez úttörőnek számított. A történet a filmeseket is megihlette, 1951-ben a fiatal és jóképű Marlon Brando volt a mozifilm főszereplője.
A vágy villamosán kívül Williamsnek volt még jó néhány nagy dobása. A Macska a forró bádogtetőn szintén vibrál a feszültségtől. A darab egy gazdag déli ültetvényes család szétesését mutatja be a családfő születésnapján. A történet középpontjában Brick, az egykori sportoló és felesége, Maggie áll: a férfi alkoholba menekül a múltja elől, miközben a család többi tagja gátlástalanul marakodik az örökségen.
Williams ebben a darabban mindenki arcába vágja, hogy a legtöbb kapcsolat csak üres hazugságokra és elfojtott titkokra épül.
A darabból film is készült Elizabeth Taylorral és Paul Newmannel a főszerepben.
Williams életének legmeghatározóbb kapcsolata a korábbi táncos és koreográfus, Frank Merlo volt, akivel tizenöt éven át tartó, stabil kapcsolatban élt Merlo 1963-as haláláig.
A sikerek mögött azonban ott volt egy zaklatott élet. Williams küzdött a saját démonjaival, legyen szó függőségről vagy magányról. Ezek az élmények nemcsak megviselték, hanem táplálták is az írásait. Talán ezért olyan hitelesek a karakterei: mert valódi fájdalomból születtek.
Tennessee Williams halála baleset volt. 1983 februárjában holtan találtak rá egy New York-i szállodai szobában. A hivatalos papírok egy banális balesetről szóltak: szemcseppet próbált használni, aminek kupakját a foga közé vette.
Hátrahajtotta a fejét és a kupak véletlenül a torkán akadt, végül megfulladt.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az évekig tartó gyógyszer- és alkoholfüggőség addigra már annyira felőrölte a szervezetét, hogy a teste egyszerűen képtelen volt reagálni a vészhelyzetre.
De ez a méltatlan végkifejlet semmit nem von le abból a zsenialitásból, amit hátrahagyott. Drámáiból készült filmekben olyan legendák keltették életre a karaktereit, mint Marlon Brando, Elizabeth Taylor, Paul Newman vagy Richard Burton. Lehet, hogy az utolsó éveiben már kevesebb reflektorfény jutott neki, de a helye az irodalmi nagyságok között már régen betonbiztos volt. Semmit nem kellett már bizonyítania. Nem volt egy egyszerű eset, de pont ezért tudott ilyen maradandót alkotni.
Nyitókép: ullstein bild/ullstein bild via Getty Images
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.