Vannak írók, akik életükben ünnepelt sztárok, és vannak, akiket a világ csak jókora késéssel fedez fel magának. Stendhal az utóbbi tábort erősítette: egy lázadó szellem, aki pontosan tudta, hogy a kora még nem érett meg a gondolataira.
Az irodalomtörténet tele van rejtélyes figurákkal, de kevés olyan különc akadt köztük, mint a több mint 170 álnév mögé bújó, katonából lett írózseni. Stendhal saját életét is egy nagyszabású regényként élte meg.
Forrás: Hulton Archive/Getty Images
- Bár matematikus zseninek indult, végül Napóleon seregében, az oroszországi hadjárat poklában edződött.
- Élete során mániákusan óvta az identitását, összesen több mint 170 különböző álnevet használt.
- Pontosan tudta, hogy kora még nem érti meg remekműveit, ezért 50-100 évvel későbbre jósolta a világsikert, amely valóban be is következett.
Stendhal különc író volt több mint 170 álnévvel
1842. március 22-én egy kalandos sorsú francia férfi útja ért véget Párizsban. Ma már alapműként olvassuk a regényeit, de saját idejében Stendhal inkább csak egy különcnek számított, akit az irodalmi elit ugyan elismert, a nagyközönség viszont még nem igazán tudott hová tenni. Élete során mániákusan rejtőzködött: összesen több mint 170 különböző álnevet használt, és bár mi csak egyet jegyeztünk meg, imádta váltogatni az identitásait.
A lázadó matematikus, aki Napóleonnal masírozott
Stendhal Henri Beyle néven született pontosan 243 évvel ezelőtt Grenoble-ban egy jómódú polgárcsaládba. Az apja egy szigorú, konzervatív ügyvéd volt, akivel Henri soha nem találta a közös hangot. A gyerekkorát beárnyékolta imádott édesanyja korai halála. A kisfiú alig volt hétéves, amikor elveszítette őt, és ez a seb egész életében elkísérte.
Mivel otthon fullasztónak érezte a légkört, a fiatal Henri Párizsról és kalandokról álmodozott. Eredetileg matematikusnak készült (és nem is volt benne tehetségtelen), de végül elsodorta a történelem: katonának állt Napóleon hadseregében. Megjárta az orosz hadjárat kőkemény poklát is, miközben folyamatosan jegyzetelt és figyelt.
Leghíresebb írói álnevét is egy utazás adta: egy német kisváros, Stendal hangzása tetszett meg neki.
Olaszország, a nagy szerelem és a fűszeressegéd
Stendhal Olaszországért rajongott. Teljesen elvarázsolta az ottani életstílus, a zene és a szenvedélyes emberek. Stendhal imádta az olasz operát, és Rossini volt számára az az alkotó, aki tökéletesen megtestesítette az olasz temperamentumot. Később konzulként is ott dolgozott, de a magánélete legalább olyan mozgalmas volt, mint a karrierje.
Híres volt arról, hogy pillanatok alatt lángra lobbant. Volt, hogy egy arisztokrata hölgyért epekedett, máskor egy színésznő miatt még egy vándortársulatot is követett városról városra. Hogy ki tudja fizetni a számláit, egy ideig még egy fűszeresnél is beállt segédnek, csak hogy a közelében maradhasson a kiszemelt nőnek. Soha nem nősült meg, mert úgy érezte, a szabadsága többet ér bármilyen papírnál.
A Vörös és fekete: amire Balzac is rábólintott
Az igazi nagy dobás, a Vörös és fekete csak 47 éves korában született meg. A főhős, Julien Sorel története tulajdonképpen rólunk is szól: egy ambiciózus fiatalról, aki próbál érvényesülni egy olyan világban, ahol a kapcsolatok sokszor többet érnek a valódi tehetségnél. Bár a könyv ma már kötelező klasszikus, a megjelenésekor nem volt azonnali bestseller. Viszont a szakma már akkor érezte a súlyát: Honoré de Balzac az egyik legjelentősebb kortárs írónak nevezte Stendhalt.
Stendhal nemcsak a szavakat, de a művészetet is olyan intenzitással falta, hogy abba majdnem belepusztult: amikor 1817-ben belépett a firenzei Santa Croce-bazilikába, a freskók látványától olyan heves szívverés és szédülés jött rá, hogy majdnem összeesett a gyönyörűségtől. Ezt az extatikus, fizikai rosszullétig fokozódó állapotot azóta is Stendhal-szindrómaként emlegeti az orvostudomány, őrizve annak a férfinak az emlékét, akit szó szerint letaglózott a szépség.
A próféta halála: „Írt. Szeretett. Élt.”
Stendhalnak volt egy furcsa szokása: azt mondogatta a barátainak, hogy a könyveit valószínűleg csak 50 vagy 100 év múlva fogják igazán érteni. És láss csodát, a jóslata bevált. 1842.március 22-én egy párizsi utcán lett rosszul, és nem sokkal később csendben elment. Halálhíre akkor nem rengette meg a világot, de az évszázad végére már mindenki tudta, mekkora zsenit veszítettek el. Sírjára saját kérésére olaszul vésték fel az összefoglalót, ami ma is ott áll:
Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse (Írt. Szeretett. Élt.)
Stendhal sztorijai annyira filmszerűek, hogy gyakorlatilag tálcán kínálták magukat a rendezőknek. Nem véletlen, hogy a Vörös és fekete évtizedek óta visszatérő vendég a mozivásznon és a tévében. Olyan színészek adták egymásnak a kilincset Julien Sorel szerepéért, mint az 1954-es francia kultfilmben brillírozó Gérard Philipe, vagy a még pofátlanul fiatal Ewan McGregor, aki egy 1993-as BBC-sorozatban mutatta meg, milyen az, amikor valaki bármit megtenne a felemelkedésért.
Nyitókép: DeAgostini/Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
